Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 1. A vízellátás kérdései
A mikroszennyezők eltávolítását célzó eljárások közül a természetes talajszűrés legtöbbször teljesen kielégítő hatást biztosít. A levegőztetés, a pelyhesítés, a szűrés azonban sem önmagában, sem a tisztítórendszerben mindhárom összekapcsolva a legtöbb esetben nem képes a mikroszennyezők eltávolítására. Ezért jelenleg a biztonságosabb és hatékonyabb aktívszén használata került előtérbe. Aktívszénnel a mai felfogás szerint a legtöbb mikroszeny- nyező anyag eltávolítható. Az aktívszén ezt a hatást a felületén megnyilvánuló erőteljes adszorpciós hatásnak köszönheti. Ez a hatás ma már elméletileg legtöbb vonatkozásában tisztázott. A mikroszennyezők vonatkozásában még jelentős kutatási feladatok állnak előttünk. Míg korábban a vízellátás elsősorban a vízépítő és vízgépész mérnökök feladatát képezte, ma már vegyészek, biológusok, orvosok nagymértékű közreműködése is szükséges. A hálózat és a csapok vizének a vizsgálata is erre utal. Különösen azért nehéz a helyzet, mert idővel a feladat is egyre összetettebb lesz. A Rajnában jelenleg 6000 féle szennyezőanyagot tudnak kimutatni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy nem minden szennyezőanyagot ismerünk, nem mindet tudjuk kimutatni, és azoknak a száma is nő, amelyek ellen nem tudunk védekezni, és amelyeknek hatása az emberi szervezetre ismeretlen. A mikroszennyezők közül az emberi szervezet szempontjából különösen veszélyes az ólom, a higany és a különböző nitrátok [a salétromsav (HN03) sói]. Az ólommérgezés régóta ismert jelenség. A múlt században azt hirdették, hogy az ólom alapú festékeknek cink alapra való kicserélése megszünteti az ólommérgezés fő okát. Az ólmot azonban az ipar legkülönbözőbb területén alkalmazzák, így nem meglepő, hogy az ólommérgezés ma is probléma. 4 Bogárdi 49
