Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

A jó hatásfokú csírátlanítás egyik előfeltétele, hogy a kló- ros víz elkeveredjék a vízzel.

Külföldön a klórgázzal történő csírátlanítás mellett gyakran alkalmazzák a klór-dioxiddal és a klór-aminokkal történő csírátlanítási eljárást is. Több országban, például Franciaországban elsősorban az ózont használják.

A klór-dioxid adagolását főleg a fenolos vizekbe, az ipari szennyvizek okozta kellemetlen íz és szag problémája miatt használják.

A klór-aminos eljárások azért terjedtek el, mert a klór- -amin aránylag stabil antiszeptikum.

Ibolyántúli sugarakkal történő csírátlanítással is találkozunk. A felszíni vizek tisztítása esetén követelmény, hogy a kezeléskor a víz jól átlátszó legyen, mert csak ez esetben tud ez az eljárás hatékony lenni.

Az előzőkben részletezett tisztítás után fontos feladat még az oldott sók mennyiségének a szabályozása is.

A sótartalom beállítását célzó eljárások nemzetközileg most kezdenek kialakulni és terjedni. Célja:

— a kedvezőtlenül nagy sótartalom csökkentése, hogy a víz élvezhetőén iható legyen,

— az emberi egészség megóvása céljából szükséges ionokat tartalmazza a víz (fluor, jód stb.),

— bizonyos ionok eltávolítása, hogy a vízvezetékekben, ill. szerelvényekben a korróziós károkat csökkentsük, ill. eme kémiai reakciók során a víznek különféle sókban való dúsulását megakadályozzuk.

A sótartalom beállítására kialakult eljárások költségesek és bonyolultak. Négy különféle eljárás terjedt el: desztil- láció, elektrolízis, ioncserélés és kémiai kicsapás.

Az egyes eljárások alkalmazhatóságát a kezelésre szoruló víz összetétele szabja meg.

Hazai viszonyok között ivóvízellátási célokra sótartalom

41