Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 1. A vízellátás kérdései
a szennyeződés milyensége és mennyisége szerint módosul. A felszíni vizek tisztításának első lépcsője a durva szennyezések eltávolítása. A durva szennyeződések, uszadék és halak eltávolítása gerebekkel, rácsokkal és szitaszűrőkkel történik. A gerebek és rácsok a nagyobb méretű szennyeződésektől védik a vízkivételi szivattyúkat, míg a szitaszűrők már a víztisztítási technológia részét képezik. A nyers vízben lebegő anyagot az ülepítő medencékben ülepítik ki. Az ülepítés mechanikai folyamat, a lebegő részecskék a gravitáció hatására ülepszenek le. A durva ásványi hordalékot homokfogók távolítják el. Az igen finom szemcséjű szennyeződést a derítő medencékben választják ki. Ez már kémiai folyamat, amelyhez a vizet vegyszerekkel kezelik. A vegyszeres előkészítés során a víz derítésére hazai viszonylatban alumínium-szulfátot, vas-kloridot vagy vas-szulfátot alkalmaznak. Az alumínium-szulfát a leginkább elterjedt, mivel könnyen gyártható, tárolható és alkalmazása egyszerű. A vegyszerek hatására a szennyező anyagok összetömörülnek, pelyhesednek (flokkuláció). A pelyhesítést flokku- lációs medencékben, illetve terekben végzik, függőleges, ill. vízszintes tengelyű keverő berendezésekkel. A külföldi nagy és korszerű vízkezelő telepeken alkalmazott vegyszerek száma a hazai viszonyokkal szemben jóval több. A vegyszer előkészítésekor az adagolás egyes esetekben teljesen a nyersvíz minőségéhez automatizált. A derítő vegyszereken kívül a pH beállítására, az íz- és szaganyagok csökkentésére különféle egyéb vegyszereket alkalmaznak. Vízszintes és függőleges átfolyású derítők ismertek, az utóbbi a korszerűbb. Külföldön előszeretettel alkalmazzák a többszintes emeletes elrendezésű berendezéseket is. 38
