Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
I. rész
KÖRNYEZETVÉDELEM A „környezetvédelem” a legkülönbözőbb elnevezésekkel napjaink legdivatosabb témája. A műszaki fejlődés szempontjából tekintve azonban világos, hogy a környezetvédelem nem pusztán divat, hanem szükségesség. Néhány generáció még, és akkor a környezetvédelem létkérdéssé válik. A környezetvédelemről megállapíthatjuk, hogy nem alaptalanul került az érdeklődés homlokterébe. Fenyegető veszélyek, sok tragikus esemény, és a jövő emberének biztonsága vetette fel. A környezetvédelem az ember összesített működéséből, tevékenységéből származó kedvezőtlen, olykor veszélyes hatások elleni védekezés. A környezetvédelem tehát összetett interdiszciplináris feladat. A környezetvédelem nyilván nem lehet csak passzív, védekező jellegű tevékenység. Ez csak időleges veszélyek ellen nyújthat védelmet, és akaratlanul is tervszerűtlen, alkalomszerű segítség lenne, ami elkerülhetetlenül, esetenként újabb, más formájú szennyeződéseket okozhatna. A környezetvédelemnek tehát szoros velejárója a környezetalakítás, olyannyira, hogy mind gyakrabban gyűjtőnéven környezetvédelem és környezetalakításról beszélnek. A környezetvédelmet gyakran egy-egy tudományághoz tartozó kérdések összegezésével veszik figyelembe. így például lehet a kémia, a biológia, a közgazdaságtan, a településtudomány, a szociológia, általában a természettudomá18
