Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

Kipusztított 200 állatfajtát, ebből 70-et a mi századunkban. Ez példánkban 13 másodpercnek felel meg. A World Wildlife Fund adatai szerint 627 madár- és emlősállatfajtát veszélyeztet a közvetlen kipusztulás, ám abban az esetben, ha figyelembe vesszük a halakat, a kétéltüeket, a hüllőket, a gerinctelen állatokat, úgy a szám meghaladja az ezret.

Feltehető a kérdés, hogy mikor jön el az az idő, amikor bolygónk már nem lesz képes elviselni ezt az emberi tevékenységet. Bár ismeretesek a jelenlegi növekedési arányok, de nem ismeretesek azok a határértékek, amelyek jeleznék a kihasználási lehetőségek kimerülését, megszűnését. Az ember számára elviselhetőnek tételezve fel nemcsak a Holdat, de az egész naprendszert, a megfelelő átalakító munka után még néhány másodpercet adhatunk csak az emberiségnek.

A fenti jóslat tragikus, és nyilván indokolatlanul pesszimista. Az eddigi fejlődési arányokra épül, holott biztosra vehető, hogy a gondolkodó ember változtat majd a veszélyes irányzatokon.

Az emberi tevékenység távlati hatásait behatóan vizsgálják. Megemlítjük a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanulmányát, amelyet az 1968. évi, ún. Római Klub határozatai alapján készítettek.

A jelentés pesszimista következtetései éles viták tárgyát képezték és képezik ma is. Egyesek szerint például a népesség növekedésénél a természet maga fog kiigazító lépéseket tenni, és a születési arány csökken, még mielőtt a világot katasztrófa fenyegetné. Mások szerint a tanulmányban felismert trendek irányítása meghaladja az ember képességeit, s arra várnak, hogy „majd csak történik valami”. Ismét mások azt remélik, hogy a jelenlegi irányzatok kisebb korrekciója a helyzet fokozatos és kielégítő javulásához, eset15