Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

leg egyensúlyi állapotához vezet majd. Vannak még sokan mások, akik hajlamosak arra, hogy bizalmukat a mindenhatónak vélt technikába vessék.

A Római Klub megállapításaival a szocialista országok globálisan nem értenek egyet, és a fent említett vitákban aktívan kiveszik részüket.

Józanabb tudósok szerint távlatilag megállapítható, hogy az anyag és az energia felhasználásában egy önmagát regeneráló egyensúlyi állapothoz kell érkeznünk.

Végső fokon a változások határozottan a környezet romlását, szennyeződését okozzák. A „romlás” és „szennyeződés” azonban nem határozott fogalom. A velejáró változások bizonyos jelenségeket vagy egyes élő szervezeteket tekintve kedvezőek is lehetnek. A hulladék, a szemét, a szennyvíz felhalmozódása járványokat, betegségeket okoz, de előnyös például a férgek és rágcsálók szaporodásában. A lecsapolatlan mocsár korlátozza a mezőgazdasági művelést és az emberi települések kialakulását, gátolja a közlekedést. Ugyanakkor azonban például ritka és értékes víziszárnyasok életterét javítja és biztosítja. A romlás és szeny- nyeződés határozottá válik, ha a velük járó változások az emberre, a számára hasznos élő és holt világra káros vagy kedvezőtlen hatást váltanak ki. A környezetszennyeződést tehát mindig embercentrikusan értelmezzük és vizsgáljuk.

Basler a szennyeződés meghatározására a következő összefüggést ajánlja:

(a világ össznépessége) x (a javak fogyasztása) (a rendelkezésre álló élettér) x (hatékonysági fok)

A képlet szerint a környezetszennyezés mértéke (Q) az idő (t) függvényében a föld összlakosságának számával és a javak fajlagos fogyasztásával egyenesen arányos, ami

16