Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

Ezeket csak ún. geológiai időlépték alapján értékelhetjük, s így általában a fejlődés hosszú távra nyúló irányzatának vizsgálatakor veendők figyelembe.

A környezetváltozás így lényegileg a tudománynak és a technikai fejlődésnek a következménye. Több mint 250 év óta a fejlődés nem véletlenszerű, hanem rendszeres munka eredménye. A technika minden eszközzel igyekszik a természetet saját szolgálatába állítani, és eközben a természetet kihasználja és pusztítja is.

A technikai fejlődés és természeti környezet összehasonlításához — a rohamos változások érzékeltetésére — a Heinrich Siedentopf-féle „modell-év”-et* segítségül híva, a következő megállapításokra juthatunk. Emlékeztetőül annyit: januárban jelent meg égitestünkön a vegetáció, és december 31.-én 20 órakor hal ki a neandervölgyi ősember.

A földművelés után bekövetkező robbanás, az ipari forradalom, éjfél előtt 36 másodperccel veszi kezdetét. Az autó és repülőgép csupán 12 másodperc eltelte után született, és az Ember azon „fáradozik”, hogy kevesebb mint 30 másodpercen belül minden folyékony és gázformában levő tüzelőanyagot elégessen. Ez más szóval azt jelenti, hogy mindazt felhasználja, amit a természet ebben a „modell- év”-ben elraktározott. Minden 4. másodpercben megduplázzák a javak eddigi elért össztermelését — ez megfelel 3,3% bruttó évi termelésnövekedésnek — és ugyanakkor minden 6,3 másodpercben megkétszereződik a földi ember lélekszáma.

Mindezzel szemben időszámításunk kezdete óta, ami kevesebb, mint 6 percnek felel meg, az ember az alábbiakat művelte:

* Siedentopf, H. csillagász a Föld 170 millió éves történetét egyetlen évben sűrítette össze az események jobb szemléltetése végett.

14