Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 6. Mérő, regisztráló, nyilvántartó módszerek és hálózatok kiépítésének kérdései

kijelölni. A hozamok mellett a hőmérsékletet és a kémiai összetételt is meg kell határozni. Több éves észlelésekre van szükség.

A mintavételi metodika meghatározása külön kutatási feladat.

6.3. A vízminőség-előrejelzés kérdéseinek kutatása

Minden operatív beavatkozásnál nagy segítség, ha annak módjára, mértékére, időpontjára és időtartamára előzetes információt tudunk szerezni. Röviden összefoglalva nagyon fontos, hogy a jelenségek lefolyásának részleteit előre ismerjük. Az erre vonatkozó adatszolgáltatást előrejelzésnek nevezik. A hidraulikában és hidrológiában, de a vízgazdálkodási tevékenység csaknem minden ágában régi törekvés, hogy megbízhatóan, jelentős időelőnnyel és lehetőleg rutinszerűen előre jelezhessük a vizsgált esemény legfontosabb jellemzőit. Ünneprontás nélkül megállapíthatjuk, hogy talán az árvizek kivételével az előrejelzésre vonatkozó kutatások eredményei még nem kielégítőek. Például a csapadék meny- nyiségére és kiterjedésére, a felszíni lefolyás, valamint az elöntözendő víz mennyiségére stb. — bár számos kutatási eredmény van — még mindig nem rendelkezünk minden szempontot kielégítő előrejelzési módszerrel. A vízminőségre, a vízszennyeződésre vonatkozóan sem jobb a helyzet. Az eddigi kutatások alapján megállapították, hogy az előrejelzést befolyásoló paraméterek nagy száma miatt igen nehéz gyakorlatilag is használható módszert találni. A vízminőség és vízszennyeződés előrejelzésénél a legfontosabb a szennyező forrás erősségének, valamint a keveredésnek, a diszperziónak az ismerete. Nagyon lényeges még az öntisztulóképesség idő és hely szerinti változása is. A VITUKI ezideig a budapesti szehnyvizeknek a Dunába vezetésével

127