Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 6. Mérő, regisztráló, nyilvántartó módszerek és hálózatok kiépítésének kérdései
gének mérését a kísérleti területeken általánosítani kell. Az észleléseknek a szennyezettség időbeli változására is ki kell terjednie. Uj feladat a mérési metodika meghatározása. A talajvizek, a felszín alatti vizek hidrológiai törvényszerűségeinek meghatározásához szükséges adatokat a tervszerűen telepített észlelő kúthálózat, valamint az esetenkénti próbaszivattyúzások szolgáltatják. Bár az észlelések, a mérések zöme a mennyiségi viszonyokra vonatkozik, számos esetben a talajvizek minőségét is vizsgálják. A környezet- védelem vízügyi feladatainak megoldása érdekében azonban rendszeres mintavételezésre és elemzésre van szükség. A karsztvíz szilárd kőzetek hasadékában, üregeiben tározódó víz. Karsztosodó (mészkő, dolomit, márga, homokkő) kőzetek fedőrétegének lepusztulása jellemzi. Nyílt és mély karsztvízként fordulhat elő. A karsztvíz mindig szoros kapcsolatban van a felszíni vízkészletekkel. A karsztos csatornákon, töréses és repedezett zónákon keresztül a csapadékból beszivárgó víz viszonylag gyorsan éri el a felszín alatti víz gravitációs terét. A víztükör általában mélyen helyezkedik el a felszín alatt, s a kapilláris emelkedés elhanyagolható. Ezért a párolgás ezekből a vízterekből jelentéktelen (a vizenyős völgytalpakra, lápokra korlátozódik), így a beszivárgást zömmel az áramlással fenntartott és a felszíni vizek, vagy a szomszédos rétegek felé irányuló megcsapolás ellensúlyozza. Ezért a szilárd kőzetekből kialakult víztartóknak gyakorlatilag nincs független készletük. A karsztvíz szennyezettsége, és természetesen szennyező hatása is a fentiek szerint szorosan összefügg a talajvíz, sőt a felszíni vizek minőségével. A karsztvízre vonatkozó mérések igen hiányosak. Szükséges megfelelő mérő- és észlelőhálózat kiépítése. Az állomások helyét főleg a topográfiai viszonyok szerint kell 126
