Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 5. Az élővizek szabályozásának környezeti kérdései

Viszont egyidejűleg növekszik a párolgás és fokozódik a hordaléklerakódás. Az erősen szennyezett vízfolyások duzzasztása rontja a környező talajtér vízminőségét is.

A tározóknak az alvízre kedvező hatása is van. Például egy 120 ha kiterjedésű 6,5 m átlagos mélységű víztározó hatására jelentősen növekedett a tározó alatti vízfolyásszakaszon az oldott oxigén tartalma és csökkent a nitrogénvegyületek mennyisége; számottevően javult a víz ize is.

Az ipar és a mezőgazdaság kemizálásának hatására kimutatható mértékben romlanak a tavak és tározók vízminőségi viszonyai. A nitrogén és foszfor alapanyagú műtrágyákból származó tekintélyes bemosódás rendkívül kedvezőtlenül hat a tavak vízminőségi viszonyaira, és rohamosan elősegíti azok eutrofizálódását. A növényvédő és rovarirtó szerek toxikus hatásukat a tápláléklánc különböző fázisaiban történő feldúsulás révén fejtik ki. Klasszikus példaként említhető a peszticidek közül a DDT, melyet ma már kivontak ugyan a forgalomból, amely azonban napjainkban még az Antarktisz pingvinjeiben is kimutatható.

5.4. A beépítés felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának kutatása

A „beépítés” nagyon tág fogalom. Szorosan véve az épületekre, az ipartelepekre, az út- és vasúthálózatra, a települések köz- és magánhasználatú létesítményeire, és feladatunkat tekintve nyilván a különböző vízépítési műtárgyakra vonatkozik. De a felszín alatti vizekre gyakorolt hatások szempontjából ide sorolandók a folyók szabályozása, a víznyerő kutak, a lecsapoló csatornák, sőt minden tartozékukkal együtt az üzemelő erdő- és mezőgazdaságok is.

A beépítésnek tekintjük az épületeket, a különböző építményeket, az ipartelepeket, utakat, a köz- és magánhasz116