Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 5. Az élővizek szabályozásának környezeti kérdései
nálatú létesítményeket, vagyis a városi településeket minden tartozékukkal együtt. A városi környezet jelentős hatást gyakorol a hidrológiai ciklus mennyiségi, sőt minőségi paramétereire. A hatásokat három fokozatban szokták vizsgálni. Az első a mezőgazda- sági művelésről a kezdeti városi településre való áttérés, a második a kezdetiről a közepes városira, míg a harmadik a közepesből a nagyvárosi településekre való átmenet. A hatások irányzata általában mindhárom fokozatnál azonos. Eltérés inkább mennyiségi vonalon, valamint fokozatról fokozatra újabb hatások jelentkezésében nyilvánul meg. Csökken az evapotranspiráció, a beszivárgás és a talajvízszint. Megnövekszik a csapadék mennyisége, a felszíni lefolyás, az erózió, a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződése. A hatások gyakran ellentétesek. Például nem mély víznyerő kutak megszüntetése, szennyvízcsatornák szivárgása talajvízszintemelkedést okozhat. Az evapotranspiráció és a levegő páratartalma csökken, a légszennyeződés következtében azonban nő a felhősödés. Az átlagos hőmérséklet emelkedik, de a napfény és így az összes energia is csökken. Beépített területekről származó lefolyó vízmennyiségek jellegükben és tömegükben is különböznek a mezőgazda- sági területről lefolyó vízmennyiségektől. Ezek a különbségek az alábbiakkal jellemezhetők: megnövekedett vízhozamok, az árhullámok megváltozott időbeni eloszlása és a területről lefolyó víz minőségi jellemzői. A közvetlen lefolyás időtartamában és időbeli eloszlásában jelentkező hatás teljesen egyértelmű és igen jelentős. Ez a beszivárgás, a párolgás és a transpiráció csökkenéséből, a vízzáró rétegek kiterjedésének növekedéséből és a felszíni lefolyás megváltozott struktúrájából ered. Az összegyüle- kezés ideje városi körülmények között lecsökken, és az ár117 V
