Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 5. Az élővizek szabályozásának környezeti kérdései

talanná teszi. Ugyanez vonatkozik a tavakra, a mesterséges víztározókra és a folyami duzzasztott terekre is. Csakúgy, mint a folyóknál, a partok védelmének műszaki vonatkozásait megoldották. A tavak és tározók vízminőségére vonatkozó kutatások is sok értékes és gyakorlatilag jól használható eredményre vezettek.

Az állóvizek élővilágát a gazdasági és védelmi okokból végzett szabályozási munkák általában károsan érintették. Ezeket a káros hatásokat ma már ismerik és kiküszöbölésükre széleskörű kutatómunkát végeznek.

Az emberi tevékenységek számottevően módosítják a természetes állóvizek vízháztartását.

A balatoni vízleeresztő berendezések fokozatos bővítésével elsősorban az évi közepes vízállások ingadozásait lehet csökkenteni, vagyis a nedves évcsoportok vízfeleslegét tartalékolni lehet a száraz évekre. A Balaton vízháztartása sokévi átlagértékben a következő:

Csapadék (630 mm) + Hozzáfolyás (850 mm) = Párolgás (860 mm) + Leeresztés (620 mm).

Az állóvizek szabályozását a műszaki célok és gazdasági előnyök elérése, illetőleg biztosítása mellett az egész vízrendszerre, a környezet valamennyi elemére gyakorolt hatások figyelembevételével kell megtervezni. A vízszíntartás- nál a partok biológiai védelme, esztétikai kiképzése is lényeges. A tavak szabályozása megváltoztatja, átformálja a lim- nológiai viszonyokat, a vízi flóra és fauna életterét, a víz minőségét, sőt a környező táj hidrológiáját és klímáját is.

Például a tiszalöki vízlépcső környezetének algavegetációja jellegzetesen különbözik és sajátos vonásokkal rendelkezik a folyó nem duzzasztott szakaszain levőhöz viszonyítva. A duzzasztott folyószakasz hidrovegetációja hatással van az alsóbb folyószakaszokra is. A duzzasztott víztérben csökken az oxigénfelvétel és az öntisztulóképesség.

8*

115