Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)
2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai vonatkozásai
aő talajréteg víztartalma a növényzet fejlődése szempontjából mindig optimális volna. Hazánk síkvidéki területein a lehetséges párolgás átlagosan mintegy 1,3-1,5-szörte nagyobb a tényleges párolgásnál, de tartós szárazságok idején ennél sokkalta nagyobb is lehet ez az arányszám. A mezőgazdasági termelés szempontjából "meddő" párolgás csökkentése az avid zóna országaiban a vízgazdálkodás egyik legégetőbb kérdése. A néhány km -nél kisebb vízfelületek párolgásának csökkentése terén a hexadecanoi és más vegyszerek alkalmazásával gyakorlatilag is hasznosítható eredményekre vezettek a kutatások, amelyek a legutóbbi időben a talaj és növényzet felesleges /a termést nem fokozó/ párolgásának csökkentésére is kiterjedtek. 2.2c Felszíni és földalatti vizek 2.21. Vízfolyások és a vízfolyások alaktana Az idevonatkozó részleteket külön nem tárgyaljuk, mivel a vízfolyások rendszerezése, vízgyűjtőterületük, valamint szakaszjel legüek, továbbá keresztszelvényük és hossz-szelvényük kialakulása, mint adottság szerepel és nem játszik külön szerepet a mezőgazdasági vízgazdálkodásban. 2.22. Vízfolyások hidraulikai vizsgálata A vízfolyások hidraulikai vizsgálata a mederben lejátszódó mozgásjelenségekre vonatkozik. A vízállásokról és ezek időbeli változásáról majd még a hidrográfia keretében megemlékezünk. Itt csak a középsebesség fogalmára kívánunk kitérni, amely a mezőgazdasági vízgazdálkodás vízszállító rendszereinél is minden esetben meghatározandó. A középsebesség számítására szolgáló összefüggésekkel külön nem foglalkozunk és csak annyit említünk meg, hogy számításuknál a leglényegesebb az érdesség! viszonyok megfelelő megállapítása. 2.23. Hordalékmozgás, meőeraiakulás A hordalékot szállító öntözőcsatornák vizsgálatával a későbbiekben részletesen is foglalkozunk. Itt csak néhány fogalmat és törvényszerűséget szeretnénk feleleveníteni. 12
