Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Bevezetés
a fenéken nyugvó hordalékszemre ható erők vizsgálatánál csupán a hidrodinamikai emelőerőt veszi számításba, az áramlási ellenállást pedig figyelmen kívül hagyja, a hidrodinamikai emelőerő számításánál önkényesen feltételezi, hogy az arányossági tényező eggyel egyenlő, jóllehet ennek értéke függ a folyadék viszkozitásától, a hordalékszem alakjától, méreteitől és a hordalékszem környékén létrejött áramlási viszonyoktól, a telítési sebesség levezetésénél a szemcsére felülről ható hidrosztatikus nyomás nagyságának meghatározásánál a hordalékos, az alulról ható nyomás nagyságának meghatározásánál pedig a tiszta víz fajsúlyával számol, számításainál a vízfolyás turbulenciáját jellemző mennyiségek egyáltalán nem jutnak szerephez stb. Davisnek a lebegtetési és a telítési sebesség, illetőleg a telítési töménység meghatározásával kapcsolatos álláspontja ma már bizonyos mértékig túlhaladottnak tekinthető. Minthogy azonban a lebegtetett hordalék mozgásával kapcsolatos elméletek történeti fejlődése szempontjából a Davis-féle levezetések értékesek, továbbá mivel a levezetések eredményeképpen kapott képletek állandóinak kísérleti úton történő meghatározása után azokat bizonyos esetekben tájékoztató értékek kiszámítására felhasználhatjuk, Davis elgondolásait könyvünkben részletesen ismertetjük. A görgetett hordalék mozgására vonatkozó elméletnél több kérdés még megoldatlan. Leglényegesebb ezek közül, hogy a görgetett hordalék hozamát ma sem tudjuk numerikus eljárással még csak közelítőleg sem meghatározni. Jobb megoldás híján mi a közvetlen hordalékmérések adatai alapján vizsgáljuk a vízfolyások hordalékszállítását. A görgetett hordalékhozam közvetlen mérésekkel való meghatározásához azonban néhány megjegyzést kell fűznünk. Mint legfontosabbat meg kell említenünk, hogy még a viszonylag legjobbnak tartott magyar hordalékfogó pontossága sem kielégítő, ha az elérendő pontosságot a vízrajzi méréseknél általában bevezetett elvek alapján bíráljuk el. Ha nem is osztjuk egyes kutatóknak azt a szélsőséges felfogását, amely szerint a fenéken mozgó hordalékmennyiséget a természetes vízfolyásokban hordalékfogóval nem lehet megmérni, elismerjük, hogy a hordalékkutatásoknál, beleértve mind a természetben, mind pedig a laboratóriumokban végzett méréseket is, a hordalékfogók a legkevésbé megbízható műszerek. Itt is megjegyezzük, hogy az általunk használt hordalékfogó hatásfokát sem laboratóriumi kísérletekkel, sem pedig a természetben végzett mérésekkel ez ideig még nem sikerült megállapítanunk. A hordalékfogók hatásfokára végzett eddigi vizsgálatok, valamint hordalékfogónk szerkesztése során végzett laboratóriumi kísérleteink eredményei azonban arra engednek következtetni, hogy a hatásfok közel jár a 90%-hoz. Mivel a hatásfok nem ismeretes, ezért tanulmányunkban mindenütt a valóságos mérési eredményeket vettük alapul. Tanulmányunkban — különösen a kisebb vízfolyások hordalékviszonyainak tárgyalásánál — egészen kis görgetett hordalékhozamokat is figyelembe vettünk. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hordalékfogók hiányosságai az ilyen kis hordalékhozamok mérésénél különösen nagy eltéréseket okozhatnak. A kis görgetett hordalékhozamokat tehát mindig csak tájékoztató adatnak szabad tekinteni. A lebegtetett hordalék mozgásának elméleti tárgyalásánál részletesen a diffúziós és a gravitációs elméletet ismertetjük. Az ezekkel a kérdések8
