Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Bevezetés
kel foglalkozó nagyszámú egyéb elméletet nem tartottuk időszerűnek részletezni. A Velikanov-ié\t gravitációs elméletet eredeti alakjában tárgyaljuk, mivel Velikanov újabban átdolgozott elméletének még csak néhány részletét ismerjük. Mind a görgetett, mind pedig a lebegtetett hordalékhozamokat, valamint a hordaléktöménységeket tekintve a szélső értékek meghatározása sok nehézségbe ütközött. Méréseink zöme az 1942—1953 közötti időre esik, amikor pedig — mint ismeretes — vízfolyásainkon nem jelentkeztek jelentősebb árhullámok. A szélső értékek, elsősorba i a maximális értékek felhasználásánál tehát sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy azok csak nagy megközelítéssel határozzák meg adott esetben a valóságos hordalékhozamokat, illetőleg hordaléktöménységeket. Külön főfejezetbe foglaltuk össze a vízfolyások medrének, valamint a folyók hordalékszállításának egyensúlyi állapotára vonatkozó vizsgálatokat. Megemlítjük, hogy a mederállandóságra vonatkozóan csak újabban indítottunk vizsgálatokat, s így ezekre mostani tanulmányunkban még nein áll módunkban kitérni. A tanulmányból kihagytuk a homokhullámok keletkezésére, valamint a zátonyok vándorlására vonatkozó elméleti részeket. Ezek a részek ugyanis — megítélésünk szerint — csak nagyobb terjedelemben lettek volna tárgyalhatok, ami viszont ennél a tanulmánynál nem állott rendelkezésünkre. A hordalékmozgás és a folyószabályozás kapcsolatainak részleteit szintén csak általánosságban tárgyaljuk, mivel — véleményünk szerint — ezzel a kérdéssel egy külön folyószabályozásra vonatkozó tanulmány keretében kellene foglalkozni. A könyv második részében a hazai hordalékvizsgálatok történetének és fejlődésének áttekintése után részletesen ismertetjük a Duna, a Tisza, a Zala, a Sajó, a Hernád, valamint még négy kisebb vízfolyásunk hordalékviszonyait. A második rész főcélja az egyes elméleti tételek alkalmazásának bemutatása. Megfelelő elosztással elértük, hogy ismétlések nélkül az említett vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó mérési adatokat is közölhettük tanulmányunkban. Ezzel a szerencsés csoportosítással járulékos haszonként elértük, hogy hazai vízfolyásaink hordalékszállításáról is összefüggő, teljes képet adunk. Az elméleti tételeknek a második részben való gyakorlati alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kutatómérnökök az egyes feladatokat számszerű megoldás alapján is tanulmányozhassák, de ezáltal a kutatómérnökök mellett a tervező, az építő és az üzemet vezető szakemberek is sok, a hordalékmozgással összefüggő kérdésükre feleletet kapnak. Tanulmányunkhoz bőséges irodalmi jegyzéket csatoltunk, amely lehetővé teszi az egyes részletkérdések több, általunk fel sem használt eredeti kutatás alapján való tanulmányozását is. 9
