Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
maradt AV — 585 000 000 m3 tározótérfogatnak kereken 11,1%-a. Ha tehát a tározótér feltöltődését a szabadon maradó tározótérfogat százalékában ábrázoljuk, a feltöltődés időbeli változását jellemző vonal a 11,1 %-hoz érintőlegesen fog csatlakozni. A 100. ábrán a görbe kezdeti érintőjét úgy kapjuk meg, hogy 3 5 számításba vesszük a ■ 100 = 0,6%-os kezdeti feltöltődési. Ha a 100. 585 7 ábrán használt léptéket figyelembe vesszük, akkor a görbe kezdeti érintője, tg a = 1,2 lesz. A kezdeti és a végső érintő közé most már a feltöltődés időbeli változását jellemző görbét könnyen berajzolhatjuk. A görbe berajzolásánál azonban ügyelni kell arra, hogy a VT= 11,1 aT összefüggésben »a« értéke 0,75—1,0 között legyen. A 100. ábrán feltüntetett görbénél »a« értéke mintegy 0,9-nek felel meg. A visegrádi tározótér feltöltődésének időbeli változása annak a kérdésnek az eldöntésére is módot nyújt, hogy mennyi idő szükséges az új egyensúlyi állapot eléréséhez. A 100. ábra szerint ez az idő T — 40 év, mivel a víztározóban eddig az időpontig a teljes feltöltődés gyakorlatilag már bekövetkezik. c) Védekezés a víztározók feliszapolódása ellen A víztározók feliszapolódása legtöbb esetben komoly gazdasági károkat okoz. Éppen ezért minden lehető intézkedést meg kell tenni, hogy a víztározók feltöltődését megakadályozzuk, vagy legalább is a feltöltődés gyorsaságát csökkentsük. A legkézenfekvőbb segítség, hogy a hordalék keletkezési helyén, a vízgyűjtőterületen erdősítéssel, a vízmosások megkötésével, hordalékfogó medencék létesítésével stb. lecsökkentjük a vízfolyásba kerülő hordalék mennyiségét. Ezeknél a munkálatoknál ügyelni kell azonban arra, hogy bizonyos átmenettel történjék a hordalékmennyiség csökkentése, mert ellenkező esetben a folyón olyan mérvű kimélyülések is keletkezhetnek, amelyek egyéb szempontokból károsak lennének. Több esetben megkísérelték a víztározómedence fölött úgynevezett hordalékelzáró küszöb beépítését és az efölött felgyülemlett hordalékot oldalcsatornával juttatni vissza a duzzasztómű alatti folyószakaszra. A feltöltődések csökkentésére a leggyakoribb és a leginkább használatos eljárás a leülepedett hordaléknak öblítéssel való leeresztése. Az öblítés általában annál hatásosabb, mennél kisebb a duzzasztást magasság az öblítésnél, minél nagyobb az öblítésre felhasznált vízmennyiség és az öblítőnyílás, mennél mélyebben van elhelyezve az öblítőnyílás és mennél hosszabb ideig tart az öblítés. Az öblítés hatásosságát növeli az eredeti folyóesés nagysága. Emellett az öblítés annál hatásosabb, mennél jobban előrehaladt már a tározótérben a feltöltődés. Öblítéssel az egyenes és rövid víztározókat lényegesen jobban lehet tehermentesíteni, mint a hosszú és kanyargós medencéket. Végül az öblítés hatásosságát a lerakodott anyag minősége is befolyásolja. Mennél finomabb szemcséjű a leülepedett anyag és mennél fiatalabb rétegek képezik a feltöltődési, annál nagyobb a lehetőség az öblítés sikeres keresztülvitelére. A duzzasztási magasságot illetően meg kell állapítani, hogy az öblítőnyílásokon keresztül csak akkor hatásos az öblítés, ha nincsen duzzasztás. A duzzasztás mellett való öblítés hatása ugyanis csak egész rövid távolságokra terjedhet. Természetesen a duzzasztási szünetek nagyságát és gyakoriságát csak a duzzasztómű üzemi menetével egyetértésben lehet meghatározni. 282
