Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - I. A hordalék keletkezése, mozgásának módja és a hordalék mérése
A hordalék keletkezését és tovaszállítását a vízgyűjtőterületen elsősorban a vízerózió idézi elő. A hordalékképződés tehát az erózió következménye. Az erózió állandó földtörténeti folyamat, amely az idő szerint változik és nagysága is helyenként különböző lehet. Az eróziót a természettani viszonyok határozzák meg. Ez a természetes erózió, amely állandóan működésben van. Az emberi beavatkozás következtében — leginkább erdőirtással és a mezőgazdasági művelés bevezetésével — az eróziót meghatározó viszonyok megváltozhatnak, az erózió nagyobb mérvű lesz, meggyorsul. A természetes erózió mellett ezt a mesterséges eróziót gyorsított eróziónak szokták nevezni. Az emberi beavatkozás következtében fellépő gyorsított erózió növeli a hordalékképződést és a természetes erózió jelenségét nagymértékben megváltoztatja. Az eróziót két ellentétes tényezőnek, az erodáló erőnek és a talaj eróziós ellenállásának mindenkori egyensúlya határozza meg. Erodáló erőn a talajt kimosó erőt, eróziós ellenálláson pedig a talajnak a kimosást akadályozó ellenállását kell érteni. Az erodáló erő leginkább a csapadék nagyságától és hevességétől, a talaj eróziós ellenállása pedig a talaj milyensége mellett elsősorban a talajt védő növényi takarótól függ. • Az erodáló erő csapadékbö éghajlat mellett természetesen erősebb, amit azonban dús növényzet ellensúlyoz, úgyhogy végeredményben az erózió rombolása aránylag kicsi, és így a vízfolyásokba kevés hordalék kerül. Száraz éghajlatnál viszont az erodáló erő aránylag kicsi, de a gyér növényzet kevésbé hatásosan ellensúlyozza, úgyhogy az erózió rombolása jelentős. Ebben az esetben tehát a vízfolyásokba aránylag sok hordalék kerül. Az erózió mesterséges gyorsítása mind csapadékbő, mind pedig száraz éghajlat esetén növeli a talaj pusztulását. Hatása azonban nedves éghajlatnál bizonyos mértékig nagyobb, mert itt az emberi beavatkozás a sokkal nagyobb erodáló erőt ellensúlyozó ellenállást csökkenti. Mind a természetes, mind a gyorsított erózió jellemző tulajdonsága, hogy fokozatosan terjed felfelé és végül az egész vízgyűjtőterületet megtámadja. A hordalékképződés tehát fokozatosan növekszik és a hordalék mind nagyobb tömegekben zúdul a vízfolyásokba. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen törekednünk kell a hordalékképződés csökkentésére. A hordalékmennyiség csökkentése — eltekintve a talaj megvédésével és megjavításával járó előnyöktől — a vízimérnöki gyakorlat szempontjából is nagyon kívánatos. Hordalékban szegényebb vízfolyásokon végezni a vízgazdálkodással kapcsolatos munkálatokat, lényegesen kedvezőbb lenne. A hordalékot természetesen a vízfolyásokból teljesen nem tudjuk kizárni. Ha a hordalék már a folyóba jutott, ott már mint adottság szerepel és így az egyensúlyi állapot kialakításánál a teljes hordalékmennyiséget kell figyelembe venni. Ha tehát a hordalékmennyiséget csökkenteni akarjuk, úgy azt a hordalék keletkezési helyén, a vízgyűjtőterületen kell megvalósítani. A hordalékképződés csökkentésére számos módszer ismeretes. A legismertebb és a legközvetlenebb megoldás a vízgyűjtőterület erdősítése, illetőleg a rajta levő növénytakaró kímélése. Mezőgazdasági művelés esetén a helyes talajművelés, valamint a sáncolás, esetleg teraszképzés akadályozhatja meg, illetőleg csökkentheti a hordalékképződést. Mivel a hordalék levonulásának fő útvonala a vízmosás’, a vízmosások megkötése, valamint a vízgyűjtőterület kisebb patakjainak lépcsőzése szintén helyes módja a folyóba jutó hordalékmennyiség csökkentésének. Különleges esetekben — legtöbbször természeti adottságok kihasználásával — hordalékfogó medencék létesítése is lehetséges, amelyek ugyancsak hatásosan csökkentik a folyóba jutó hordalékmennyiséget. 2 Bogárdi: A hordalékmozgás elmélete 17
