Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - I. A hordalék keletkezése, mozgásának módja és a hordalék mérése
a laboratóriumi kísérleteket megelőzően W. Airy, valamint a későbbi időkben W. W. Rnbey és mások a hordalékszemek megindulásának feltételeit a sebességekkel határozták meg. A hordalékmozgásra vonatkozó laboratóriumi kísérletek közül kiemelkednek G. Ki Gilbert 1914. évi kaliforniai kísérletei. Ezzel egy időben jelent meg A. Schoklitsch hordalékmozgási tanulmánya is. A hordalékmozgás elméletének megállapításánál jelentős szerepe volt N. E. Zsukovszkijnak, aki több szakmunkában részletezte a természetes vízfolyások hordalékszállítását. Linsley 1919-ben a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornák Kennedy által bevezetett fogalmát és elméletét fejlesztette tovább. F. Schaffernak 1922-ben a görgetett hordalékmozgásra vonatkozóan végzett laboratóriumi kísérleteket és eljárást dolgozott ki a természetes vízfolyások görgetett hordalékszállításának meghatározására. Poljakov kiterjedt méréseket végzett 1927—1938-ban a Volgán a lebegtetett hordalék mozgására vonatkozóan. 1929-ben jelent meg Lacey tanulmánya a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornákra vonatkozóan és ezzel a hordalékmozgás jelentősége a mesterséges, különösen az öntözővizet szállító csatornáknál is megmutatkozott. Makkavejev^ a lebegtetett hordalékszállítást a turbulens vízmozgás törvényszerűségeine'k segítségével vizsgálta. Őt követte O’Brien, aki a turbulens hordalékszállítási elméletet vezette be. A Duna görgetett hordalékszállítását Bécsnél, hordalékfogó segítségével, Ehren- berger 1931-ben mérte. Indri és Mavis a görgetett hordalékszállítást mint fizikai jelenséget vizsgálták. Jelentős előrehaladást jelentett a hordalékmozgás elméletének fejlődésénél Meyer-Peter, Pólya és H. A. Einstein, később pedig Rouse és Kalinske munkássága. A megállapodott mederre vonatkozó vizsgálatokat Lane, Blench és Inglis fejlesztették tovább. A görgetett hordalék mérésének fejlesztésénél Loszijevszkij és Goncsarov értek el jelentős eredményeket. Orth és Samov a folyócsatornázásokkal kapcsolatos hordalékproblémákat vizsgálták. Az újabb kutatók közül ki kell emelnünk Kalinske és Straub munkásságát, akik a hidraulika és hidromechanika legújabb eredményeit felhasználva tanulmányozták a természetes vízfolyások hordalékszállítását. A hordalékvizsgálatok egyik legújabb úttörője, Velikanov, külön elméletet vezetett le a lebegtetett hordalékszállításnál mutatkozó törvényszerűségek meghatározására. Levi, Lopatin és Vanoni ugyancsak jelentős eredményeket értek el kutatásaik során. Bár irodalmi felsorolásunk távolról sem tekinthető teljesnek, mégis főbb vonásaiban jellemzi a hordalékmozgás elméletének fejlődését. A Du Boys-féle elmélet közreadása óta a fokozatos fejlődés során a kutatók legelőször is a hordalék mozgásának különböző változatait vizsgálták. A görgetve és a lebegtetve szállított hordalék megkülönböztetése már a kutatások kezdeti időszakában megtörtént. Igen nagy előrehaladást jelentett a hordalékmozgás elméletének fejlődésénél a meder állandóságának, illetőleg a feliszapolódás- és kimélyülésmentes meder fogalmának bevezetése. A legnagyobb előrehaladást a hidromechanikai alapismeretek és a hidrodinamika fejlődése jelentette. A turbulens vízmozgás törvényszerűségeinek megismerése révén lehetővé vált számos, a hordalékmozgásnál addig még nem ismert jelenség magyarázása. Az elméleti kutatások mellett a természetben végzendő hordalékmérések • céljára a kutatók újabb és újabb hordalékfogókat és vízmintavevőket szerkesztettek. 15
