Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - I. A hordalék keletkezése, mozgásának módja és a hordalék mérése
1762-ben tanulmányt adott közre a folyók és a vízmosások medrének szabályozási kérdéseiről. A legelső kutatókat — mint ismeretes — a francia hidraulikusok követték, akik a természetes vízfolyások jelenségeit gyakorlati tapasztalatok segítségével, de elméleti úton kívánták megoldani. Amikor Du Buat 1786-ban a mederfenék és a felette levő mozgó vízoszlop között fellépő súrlódásból származó erőt elméletileg kifejezte, Chézy francia mérnök sebesség-képlete már ismert volt. A francia hidraulikusok kutatásainak eredményei nyomán, a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. század elején már a vízfolyások hordalékszállításának a természetben való mérése is megindult. Ezek a mérések a vízfolyások által lebegtetve szállított hordalékmennyiség meghatározására vonatkoztak. Az első ilyen nyilvántartott mérést 1808—1809-ben Grosse és Subuors végezték a Rhőne folyón. Ezt követték 1837-től 1854-ig Blohm mérései az Elbán, majd Baum- garten vizsgálatai a Garonne folyón. A Mississippi folyón Talcott kapitány 1838-ban végezte az első méréseket, Forshey pedig Humphreys és Abbot vizsgálataival kapcsolatban 1851 —1852-ben tanulmányozta a Mississippi hordalékmozgását. Az első. hordalékmérések után mind gyakrabban találkozunk a természetes vízfolyásokon végzett hordalékmérések eredményeivel. Magyarországon az első mérést a Dunán Budapestnél Balló Mátyás 1871 — 1872-ben végezte. Ugyanerre az időre esnek az első oroszországi mérések is, amelyeket V. M. Lohtin 1875—1900 között végzett. 1878-ban Wolfsbauer Bécsnél vizsgálta a Duna lebegtetett hordalékát, Penck pedig 1890-ben a Dunával kapcsolatosan behatóan foglalkozott a hordalékosság kérdésével. A Volga lebegtetett hordalékszállítását külön erre a célra szerkesztett vízmintavevővel Sz. P. Makszimov mérte 1905-ben. A hordalékmérések fejlődésével párhuzamosan természetesen a hordalékmozgás elméletére vonatkozó kutatások is tovább folytak. A hordalékmozgás elméleti fejlődését tekintve a legjelentősebb Du Boys elmélete, aki a mozgó- medrű vízfolyások vizsgálata során az azóta is használatos hordalékmozgató erő, vagy más elnevezés szerint, elragadó erő fogalmát vezette be. Du Boys már a hidraulika akkori vívmányainak ismeretében igyekezett a vízfolyások hordalékszállítását elméleti úton meghatározni. Du Boys után sűrűn egymás után következnek a hordalékmozgás elméletére vonatkozó kutatások. A hordalékmozgásnak a vízimunkálatok tervezésénél és végrehajtásánál betöltött nagy szerepe arra vezetett, hogy a kutatások is a hordalékmozgás mind több és több vonatkozásaira terjedtek ki. Erre az időre esik Kennedynek a feliszapolódás- és kimélyülésmentes medrek, csatornák tervezésére vonatkozó 1894—1895. évi vizsgálata is. 1897-ben Lohtin orosz mérnök a hordalékos vízfolyások medrének állandóságával foglalkozott. Hazánkban Bogdánfy Ödön »A természetes vízfolyások hidraulikája« című munkájában 1906-ban már számos, a hordalékmozgás elméletéhez tartozó jelentős megállapítást tett. A természetben. végzett mérések és megfigyelések a kezdeti időben a folyók szabályozásával kapcsolatos munkálatok megkönnyítése érdekében történtek. Abban az időben a természetes vízfolyásoknál leginkább a károk elleni védekezést tartották még csak szem előtt. A fejlődés természetesen az elméleti kutatás vonalán is mind erőteljesebb és erőteljesebb lett. A hidraulika körébe eső laboratóriumi kísérletek megindulása újabb jelentős lépést jelentett a hordalékmozgás elméletének fejlődésében. Még )4
