Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
4. Bitumenes talajszilárdítás
45 ni, hogy a talaj természetes víztartalma kisebb, vagy egyenlő legyen a tala jszilárditás szempontjából optimális vízmennyiséggel. A mész hozzáadása Siorzsalékos talajszerkezetet eredményez. Ugyanakkor megnövekszik a talaj optimális vizmennyisége, amely mind Proc- tor-kisérlettel, mind számítással igazolható. Ha például a számpéldában tárgyalt talajhoz 4 % meszet adunk hozzá az összes meny- nyiségre vonatkoztatva, akkor az optimális víztartalomra kapjuk s Wopt = ^ * Wfe + PB * WB = 4.25 + 96.8.16 = 8,85 súly % 100 100 100 100 A jelölések jelentése: p^ = a mész százalékos aránya PB = a talaj százalékos aránya Wjj = a mész optimális vizmennyisége a Proctor-kisérletnél WB = a talaj optimális vizmennyisége Ilymódon tehát a talaj optimális víztartalma 4 % mész hozzáadásával 8,16 súlyszázalékról 8,82 súlyszázalékra emelkedik. Ha feltételezzük, hogy a talajrészecskékkel bekövetkező kémiai reakciók még 1,5 % vizet emésztenek fel, akkor a talaj optimális vizmennyisége összesen 10,32 %-ra emelkedik. Ebben az esetben a bitumenes talajszilárditás szempontjából optimális vízmennyiség: W = 10,32 - 3,02 = 7,30 %. Ha sikerül valamilyen nedves kötött talajban mészpor hozzáadásával a szilárdítás szempontjából kedvező vízmennyiséget a természetes víztartalom /Wn/ értékénél nagyobbra vagy egyenlővé tenni, akkor lehetségessé válik a bitumenes talajszilárditás. Ha a természetes víztartalom 10 %-kal nagyobb, mint a szilárdításra használható érték, akkor a stabilizáció mér nem alkalmazható. Képletben kifejezve tehát, a bitumenes talajszilárditás alkalmazáséra a következő kritérium adódik, mint használható irányérték: Wn = W /szilárdítás lehetséges/ WQ = 1,10 W /szilárdítás nem lehetséges/
