Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

4. Bitumenes talajszilárdítás

57

Megjegyzés: Esős időben vagy árnyékos útszakaszon a kötőanyag 0,2 %-ának megfelelő mennyiségű Evasin /tapadásjavitószer/ adagolása szükséges.

x/. A nagyobb viszkozitású anyag csak nyáron basználható /lásd részletesen az MSZ 15.156-ban/.

4.2 A bitumenes szilárdítás vizsgálata

\

A bitumenes talajszilárditás állékonysága,teherbírása, viz- zárósága, stb. a talajból, vízből és kötőanyagból álló rendszer helyes összetételétől függ. Mint mindennemű mesterségesen tömörített építőanyag, a tala jszilárditás is egy meghatározott optimális kötőanyag és vizmennyleégnél éri el legnagyobb térfogatsúlyát és legnagyobb állékonyságát.

Az alkalmassági vizsgálatoknak az a rendeltetésük, hogy a kötőanyag és vizmennyiség változtatásával, a Proctor, Marshall, Hubbard - Field, Floridai vagy CBR kísérlet segítségével meghatározza a helyes adagolást C2].

Valamennyi vizsgálatot szobahőmérsékleten /+ 20 C0/ végezzük. 18 C° alatti laboratóriumi hőmérséklet esetén a vizsgálati eredményeket megfelelően csökkenteni, 22 C°-nál melegebb időben pedig növelni kell.

A Marshall szilárdság megkívánt legkisebb értéke 200 kg, viz alatt tárolt mintáknál 100 kg. A folyás 20-40, 110 mm között legyen.

A Hubbard-Field vizsgálat szerint a szilárdított minta útpálya-alap céljaira akkor felel meg, ha a "száraz" minták szilárdsága legalább 500 kg, a viz alatt tárolt mintáké pedig legalább 200 kg. A hőmérsékleti korrekció 12 kg/C°.

A Hubbard - Field kísérleten alapuló amerikai szabványok /ASTM D915-47 T/ a talaj-bitumen keverékek minimális szilárdsági értékeire a következőket javasolják:- száraz próbatestre 454 kg, 60 C° szárítva:- nedves próbatestre 182 kg, 7 napon át félmagasságig vízben tárolva;