Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

2. Mechanikai szilárdítás

ahol aj és a-j-j az I illetve II anyag 0,4 mm-es szitáéi éteső mennyisége,

Dj és Djj az I és II anyag százalékos aráinya a keverékben.

2.2 A mechanikai szilárdítás készítése és fenntartása

Ha a mechanikai tala^szilárdítás alapanyaga iszapos, akkor először szántással fellazítjuk, majd talajmsróval aprítjuk. Talaj- maró hiányában a fellazított talajon mezőgazdasági tárcsás boronát vagy kultivátort járatunk. A szemcsés anyagot erre a poritott talajra a megadott arányban egyenletes vastagságban kell elteríteni. Ezután száraz keverés következik kultivétorral, illetve út- gyalúval, továbbá megfelelően leterhelt fogas boronával. Fontos, hogy a keverés a teljes vastagságban megtörténjék és a réteg felülete egyenletes legyen.

Amikor a keveredés már mintegy 50 %-ban megtörtént, akkor adagoljuk a legkedvezőbb tömörítési víztartalom eléréséhez szükséges vízmennyiséget. Utána nedves keverés következik; ez akkor tekinthető befejezettnek, ha a keverékben már nincsenek rögök és a szemcsés anyagot a kötött rész mindenütt egyenletesen körülveszi.

A nedves keverést azonnal kövesse a tömörítés, lehetőleg gumiabroncsos tömörítővel. Az elérendő tömörségi fok;

110 T0 ma3 <1.9° t/m3, Txr = 95 %, - egyébként TrT = 90 %.

A munka megindulásakor gyakran kell ellenőrizni a tömör szerkezet vastagságát; ha az nem megfelelő, a laza réteg vastagságát változtatni kell. A tömörítést sima hengerrel kell befejezni ; munka közben folyamatosan ellenőrizni kell az oldalesést és a tervben előirt magassági méretet.

Egy rétegben általában legfeljebb 25 cm vastag réteget a- jánlatos készíteni. A több rétegből készülő szilárdítást 8-10 cm vastagságban célszerű munkába venni.