Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

8. Mezőgazdasági, erdei és felvonulási utak szilárdítása

100

ez az út állandóan, lápos, vizenyős volt és teljesen tönkrement a jármüvek okozta terhelés következtében. A traktorok besüppedtek az agyagos, sáros talajba, és gyakorlatilag lehetetlenné vált a közlekedés mind rakománnyal, mind pedig üres járattal.

Az említett szakasz gépi vontatásra alkalmassá tétele céljából hagyományos módon történő útépitésnél a felpuhult agyagos altalaj tömörítésre nagyobb mennyiségű talajréteget kellett néha odahordani, ezenkívül tömörebb rétegként homokot alkalmazni, a talajvíz ellen.

A talajszilárditást 1962. augusztusában végezték el. Az útkorona szélessége 4,5 m, ebből a szilárdított kocsiút szélessége 4 m. Az úttest kotrókkal vájt vízelvezető árkok segítségével történő viztelenitése, valamint a földmunkák megkezdését lehetővé tevő kiszárítás után az odaszállított mész segítségével végrehajtották a talajkötést az út koronáján. A földút munkálatai a következő fázisokra bonthatók:

1. / az útalap kialakítása "Mazur D-50" traktorral vontatott talajgyalú, valamint a szczeczini IBI és OZLP munkatársai által szerkesztett acélhenger segítségével /lásd: las Polski, 1961/1./ ;

2. / talajporhanyitás "Zetor 25" traktor hidraulikus emelőjére akasztott tárcsás boronával;

3. / a pDrhanyitott talaj profilozása lánctalpas traktorhoz kapcsolt henger segítségével;

4. / a laboratóriumi vizsgálatok alapján meghatározott mész- mennyiség szétteregetése az út koronáján;

5. / a talajnak mésszel való átforgatása tárcsás borona segítségével;

6. / a keverék profilirozása acélhálóval;

7. / a talajkeverék tömörítése először lánctalpjas vontatóra kapcsolt tüskés hengerrel, majd sima hengerrel;

8. / az alapréteg burkolása előbb kaviccsal, majd salakkal kötött földréteggel,amely a hengerlés után mintegy 10 cm vastagságú kell, hogy legyen.

Az alapréteget 1962. októberében és novemberében fedték le,