Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Árvizek hidrológiai szempontjai
- 14 ban lép fel. Ilyenkor a térség folyóinak vizszintje 10 m-rel, vagy annál nagyobb mértékben is növekedhet. Kelet-Brazlllában pl. 1966-ban és 1967-ben nyáron különösen jelentős heves esők léptek fel. Ezek közül a leghosszabb időtartamú és legnagyobb mennyiségű a legelső volt és hatására az eddig észlelt legmagasabb vizszintek alakultak ki a folyókon [lb] . d/ Ciklonária csapadék okozta árvizek Ezek időtartama és nagysága az esőzés természetétől függően nagy mértékben változik. A ciklonáris hatásra keletkezett csapadék általában nagyobb kiterjedésű, de kevésbé intenzív, ugyanakkor hosszabb időtartamú, mint a konvekcionálio esőzés. így az árvizhozam lassabban növekszik, de nagyobb vízgyűjtőkre terjed ki az árviz. Bár ez utóbbi két árviz megkülönböztetése hasznos, a nagy árvizeket gyakran különösen heves frontális tevékenység okozza és ez konvekcionális légáramlatokkal kapcsolódik, mint pl. 1961-ben Timmins városban Kanadában. Jelentős látens instabilitás uralkodott a zápor napján a térségben és a záport alacsony nyomású képződmény váltotta ki. Csaknem 200 mm csapadék hullott 12 óránál rövidebb idő alatt a város térségében, é3 ez elegendő volt a heves árviz kiváltására. India történetének egyik legnagyobb árvize 1954. júliusában lépett fel. A 67 ezer km^ terület elöntésének fő oka az a 250 — 500 mm csapadék volt, amelyet a hatalmas vízgyűjtőn két hét alatt észleltek. A lefolyás kivételesen hirtelen volt, mivel a vízgyűjtő legnagyobb része kopár és az erdőt kiirtották és igy a hatékony csapadék aránya igen nagy volt. Ausztriában az 1965. évi nedve3 év után 1966-ban is katasztrofális árvizek léptek fel [17] . 1966. augusztusában Dél-Ausztriában az átlagosnál háromszor nagyobb csapadékot észleltek. Ennek hatására több folyón a vízállások a korábbi legnagyobb értéket meghaladták és kiterjedt elöntések keletkeztek. Az augusztusi árviz után ugyanez év novemberében, két nap alatt 200-250 mm csapadék hullott és még nagyobb árvizcsúcsok léptek fel. Már a hires renaissance művész Leonardo Da Vinci tervet készített az Arno folyó szabályozására Olaszországban [18] , mivel az elmúlt 600 év alatt az Arno árvizei 54 alkalommal törték át, ennek az egyébként békés folyónak gátjait. Az 1966. évi pusztító firenzei árviz előtt ugyanolyan meteorológiai helyzet alakult ki, mint a szomszédos Ausztriában; a normálistól nagy mértékben eltérő ciklonáris tevékenység. Az Arno vízállása a korábbi maximális értéket 2-4 m-rel meghaladta. A Firenzében okozott károk 1,3 - 1,6 ezer millió dollárra rúgtak és ez Olaszország 1966. évi nemzeti jövedelmének 2,4 ‘/ó-e. volt. Olaszországban egyébként a Pó deltavidéke szenved leginkább az árvizektől. 1952 és 1969. között csaknem minden második évben súlyos árvíz lépett fel, emberi életeket követelve és nagy károkat okozva. Említettük, hogy az árvizek legnagyobb részét a hóolvadás és ciklonáris csapadék összetett hatása váltja ki. Ilyen összetett hatás tipikus vízhozam-idősorát mutatja a 8. ábra. 8. ábra. A hóolvadás és ciklonáris csapadék együttes hatására kialakuló árhullámkóp A Szovjetunióban az árvizek legtöbbször jól meghatározható évszakokban lépnek fel, leginkább tavasszal. Olyan, meteorológiai jelenségek, mint a szigorú és havas tél, a hirtelen és meleg tavasz, az olvadás alatt lehulló csapadék, gyakran veszélyes árhullámok kialakulására vezet /pl. az 1926. évi árviz a Volga folyón/. 1969-ben a Szovjetunióban egyébként 200 árvízvédelmi rendszer működött éo csz- szesen 10 ezer km hosszú töltés több mint 8 millió ha elsősorban mezőgazdasági területet védett az elöntésektől.
