Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Árvizek hidrológiai szempontjai
- 15 A vegyes árvizek emlékezetes példája az 1965. évi árvíz a magyarországi Dunán és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében [19, 20, 21] . Az 19< S, n-arán a Dunán levonuló árhullámok mind vízállás, nind időtartam tekintetében súlyosabbak voltak minden megelőző jégmentes árvíznél 0 Duna magyarországi szakaszán. Ezt a szélsőséges árvizet a meteorológiai körülmények kedvezőtlen ooszejátszódáoa okozta [19] . A téli időszak tartós hideg időjárása következtében március első felében a Duna vízállása kivételesen alacsony volt, 20 ’,5-nál kisebb, annak ellenére, hogy a vízgyűjtőre nagy mennyiségű csapadék hullott le, hó alakjában. Október 1. és március 15- közötti időszakban az átlagos lefolyás nem haladta meg az 1900 rrp/sec értéket, és igy a sok éves átlag, 2360 rrVoec alatt maradt. Ez a tartós téli kisviz volt az eloő figyelmeztető arra, hogy a vízgyűjtő feloő szakaszán rendkívül nagy mennyiségű víztartalék halmozódott fel. A meteorológiai tényezők - a hőmérséklet emelkedés éo csapadék-, amelyek a Duna vízjárását elsősorban befolyásolják, igen kedvezőtlen egymásutánban álltak elő. Ezek hatására egyre nagyobb szinten vonultak le az árhullámok a folyón március közepe után. A magyar szakasz enyhébb esése miatt ezek az árhullámok utolérték egymást és Günyü alatt az 1954. évi eddigi legnagyobb jégmentes vízállásokat 20 - 60 am—rel meghaladó és még sohasem tapasztalt időtartamú árhullám lépett fel. A mellékfolyók lényegesen befolyásolták az árviz alakuláoát, mivel nagy vizmonnyi- séget szállítottak a Dunába, és különösen a Vág esetén a legkritikusabb időszakban növelték a Duna egyébként is magas vízállását. A Tisza vízgyűjtőjén 1969. telén bőséges hótakaró halmozódott fel, és januárban, valamint februárban fellépő meleg időszakok számos kisebb árhullámot okoztak. Februárban újabb hó esett, majd március elején és végén az olvadás további jelentős árhullámot indított. A Közép-Európéban uralkodó szélsőséges ciklonáris tevékenység nagy esőzést okozott a Tisza vízgyűjtőn. Az eddig még nem tapasztalt nagyságú árviz közvetlen oka az a hatalmas csapadék volt, amely május 12-én és 13-án, a megelőző esőzés után az egész vízgyűjtőre hullott. Májusban az átlagosnál háromszor nagyobb csapadék lépett fel, és ez a jelenség júniusban megismétlődött, elsősorban a Hármas-Körös vízgyűjtőjén. Május 1. és junius 15. között a Szeged feletti 138 ezer km vízgyűjtőre lehulló csapadék átlagosan 112 mm volt, és ez 15,5 kra-^ vízmennyiségnek felelt meg. Az 1970. évi tiszavölgyi árviz Magyarországon számos szempontból kivételes volt. Ezek közül az első az árhullám eddig még nem tapasztalt hevessége és tartóssága, a második az árhullám magassága. Voltak olyan vízmércék, ahol az eddigi legmagasabb vízállást 1 m- rel haladta meg az 1970-ben észlelt érték. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy sok vízmércén Magyarországon 100 évnél hosszabb adatsor is rendelkezésre áll, és még megközelítően hasonló tartós árhullám sem lépett fel ez alatt. A folyó aikvidéki szakaszán 100 napnál is hosszabb ideig borította a hullámteret a viz, és ezeken a szakaszokon az árhullámok egymást utólérték és egymásra halmozódtak. 1.3 Árviz számítás korszerű módszerei Az előző fejezetekben az árvizek keletkezéséhez hozzájáruló tényezőkről /vízgyűjtő jellemzők az 1.1 fejezetben/ éo az árviz típusairól /1.2 fejezet/ számoltunk be. Logikus tehát, hogj' ebben a fejezetben az árvizet előidéző, vagy szabályozó tényezők és az árhullám jellemzői közötti kapcsolatot vizsgáljuk és az árviz3zámitás néhány korszerű módszerét ismertessük. 1.31 Kapcsolat a csapadék, vízgyűjtő jellemzők és az árhullánkén között Különbséget kell tennünk egy tényleges árviz becslése, illetve a mértékadó árviz meghatározása között [22]. Egy tényleges árviz meghatározására tipikus példa a rövididejű árvízi előrejelzés. Ennek során előrejelezzük az árvizcsúc30t és közvetlen jövőben történő fellépésének idejét azzal a céllal, hogy a veszélyeztetett területet kiüritsük, árvízi tározót üzembe helyezzük, vagy a töltésen sikeresebben védekezzünk. A jó előrejelzés általában a részle-
