Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Árvizek hidrológiai szempontjai
- 11 Hamu Lidi különbség A vizg.viijtőre jellemző magasságkülönbséget számos módon lehet jellemezni. A legnagyobb magnooágkUlünbfié. egy adott határvonallal rendelkező területei 3lül egyszerűen a legmagasabb és legalacsonyabb pontok közötti különbség. A vízgyűjtő legnagyobb magasságkülönbségét a vízgyűjtő legalsó szelvénye és a vízgyűjtő területén lévő legmagasabb pont között mérjük. Schui.im a vízgyűjtő magasságkülönbséget a fő vízfolyással párhuzamos leghosz- szabb vízgyűjtő hossz méret mentén mérte [4] • Talaj éo növényzet Az árvizek keletkezése szempontjából mind a talaj, mind a növényzeti viszonyok alapvető fontosságúak a vízgyűjtőn. Az evapotranspiráció és beszivárgás számításakor pl. még a legegyszerűbb képlet is bizonyos számszerű értéket igényel a talaj, illetve a növényzet jellemzésére. Mivel a hatékony csapadékot a teljes csapadékból az evapotranspiráció és a beszivárgás levonásával kapjuk éo ugyanakkor a hatékony csapadék okozza a közvetlen lefolyást, igy az árvizeket is, a talaj éo növényzeti viszonyok értékelését sohasem szabad elhagyni. A talajok osztályozására csaknem minden országban szabványok szolgálnak, ás az alapelvek kézikönyvekben megtalálhatók [7! . A különböző növénytakaró lefolyásra gyakorolt hatását számos hidrológiai tanulmány vizsgálja. A növényzet megváltoztatása, pl. erdőirtás további sajátos problémát jelent [8] . Az erdő fontos szerepet tölt be a lefolyás mennyiségének és minőségének szabályozásában éc szerepének megértése mindenképpen szükséges bármilyen vízgyűjtő elemzéséhez. Számos erdei vízgyűjtőn végeztek kísérletet a világ minden táján és mérték az erdőnek és az erdőgazdálkodásának hatását a lefolyás! viszonyokra. A kutatás során néha elfeledkezünk, hogy visszapillantsunk és értékeljük az eddigi eredményeket. Ezért jelentős Hlbbort összeállítása az erdő vízgazdálkodási szempontjairól [9] , A teljes erdőirtást követő első évben a lefolyó viznennyiség jelentősen megváltozhat. Az irodalomban különböző növekedéseket találhatunk, olyanokat is, mint a Kenyában mért 457 mm, vagy az USA-ban É3zak-Karolinában 4O8 mm. Hibbert egyik tanulmányában 39 vízgyűjtőn mért eredményeket magyarázza és rámutat a vízgyűjtő viselkedésének különböző lehetőségeire attól függően, hogy az erdőirtás mellett milyen más tényezők játszanak fontos szerepet a vízgyűjtőn. Pl. a teljes erdőirtés hatására két vízgyűjtőn, amelyek egyébként hasonlóak, de ellentétes tájolásúak, az első évben a lefolyó vízmennyiség az egyiken 408 mm-rel /északi tájolású/, és csak 152 mm-rel nőtt a déli tájolásún. Az eltérés valószínű oka a két különböző tájolású vízgyűjtőn az evapotranspiráció más és más értéke a napenergia függvényében. Erdősítés Kopár és ritka növényzetű területen nz erdősítés általában csökkenti a lefolyást. A csökkenés nagysága a meglévő növénytakaró típustól, a termőtalaj mélységétől és a telepített erdő gyökérzetétől függ. Pl. Obiéban a vízgyűjtő ujraerdősitése révén különböző fenyőfajtákkal, az évi lefolyás 19 év után 134 mm-rel csökkent. New York államban három vízgyűjtő részleges erdősítése /35 - 58 5»-ig/ az évi lefolyást 102 - 152 mm-rel csökkentette és itt is fenyővel és spruccal erdősítettek. A teljes vizmennyiség csökkentését szembe kell állítani azzal, hogy a vízjárás egyenletesebb, csökken az erózió és hordalékszállitás, jobb a vízminőség és a termőtalaj stabilizálódik. A növényzet átalakítása A világ legnagyobb részén nemcsak egy növény honosítható meg, és mivel a különböző növények másképp hasznosítják a vizet és más az evapotranspirációjuk, a különböző növényfajták telepítése lehetőséget ad arra, hogy ezáltal a lefolyást szabályozzuk. Az erdészeti szakemberek és a hidrológusok sok év óta foglalkoznak a kemérvfa- állományú erdő, fenyőerdővé való alakításával, mivel ez a változtatás lényeges befolyást gyakorol a teljes vízgyűjtőre. Egy déli tájolású kísérleti vízgyűjtőn az érett keményfa erdőt 1957—ben fenyőállománnyé alakították és ez állandó lefolyás csökkenést okozott. 1964— ben a tiz éves fenyőerdő 9,4 mm-rel csökkentette a lefolyást. A vizmennyiség csökkenésének
