Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)

1. Árvizek hidrológiai szempontjai

- 12 legnagyobb része a téli évszakban következett be és elsősorban a fehérfenyő nagyobb felfogóképességének tulajdonítható. Feltételezik, hogy további évek után, ahogy a fenyőerdő növekszik, a lefolyó vizmennylség lényegesebben is csökken [10] .

Különböző eredményeket tartalmaz az irodalom az erdőnek füféleségekkel való helyettesítéséről. Parcellás kísérletek mutatták, hogy a mélygyökerü fák több vizet használnak, mint a sekély gyökerű füvek és az USA nyugati részén végrehajtott kísérletek, kis csapadék esetén jelezték, hogy a füvei boritott vízgyűjtőn nagyobb a rendelkezésre álló vízkészlet fii] .

Ha az árvizek keletkezéséről számszerű és hü képet akarunk nyerni, az előzőekben tárgyalt vízgyűjtő jellemzőkön kívül a csapadékot, havat, evapotranspirációt és beszivárgást kell elsősorban számba vennünk. Ezeket a tényezőket más tantárgyak részletesebben tárgyalják, tehát ;ielen ismertetésben nem szeropelnek.

1,2 Az árvizek fajtái

Az árvizet előidéző fizikai tényezőktől függően legalább négy árvízl'ajtát különböztethetünk meg:

a/ hóolvadásos árvizek, b/ jeges árvizek,

c/ konvekcionális csapadékból származó árvizek, d/ eiklonáris csapadékból származó árvizek.

Ez a felosztás hasznos az ismertetés szempontjából, de mindenképpen túlzott egyszerűsítés, mivel számos más tényező is szerepel az árvizek kialakulásában és csak ritkán jelölhetünk ki egyetlen okot.

A következőkben ennek a négy fajta árvíznek jellemző vonásait ismertetjük és példákat mutatunk be.

a/ A hóolvadásos árvizek kora tavasszal lépnek fel, amikor a tél alatt felhalmozott csapadék felszabadul és viszonylag rövid időszak alatt a vízgyűjtőről lefolyik. Ezek az árvizek leginkább szokatlanul szigorú tél után keletkeznek, amikor 30k volt a hó és általában olyan területen lépnek fel, ahol a hóesés egyébként is nagy mértékű. Ezenkívül legtöbbször gyors hóolvadással állnak összefüggésben, amikor hosszú hideg időszak után a hőmérséklet gyorsan emelkedik. A hóolvadásos árviz vízhozam idősora gyakran lapos és az árvíz kezdetétől az árvizcsúcsig tartó időszak több napig, sőt hetekig eltarthat [12] .

A tisztán hóolvadásos árvizek igy nem olyan hevesek és szigorúak, mint a többi árvizfajták. A 7. ábra hóolvadásos árviz tipikus árhullámképét mutatja [13]» A hótakaró az árvizek keletkezése szempontjából igen veszélyes lehet, ha:- az olvadással egyidejűleg heves esőzés vagy lassú, de meleg esőzés lép fel;- a vastag hótakaró átitatja a felső talajréteget, és ennek beszivárgási kapacitása egyre kisebb;- a folyamatos olvadás hatására többé-kevésbé telt meder várja a tavaszi esős időszakot.

A Red folyó Kanadában 1950-ben tipikus példáját mutatta a hóolvadásos árvíznek. A télen vastag hótakaró fedte a vízgyűjtőt,és igy a normálisnál nagyobb csapadék halmozódott fel. Fontos tényezőnek bizonyult, hogy az olvadás a szokottnál később lépett fel, a csapadékos ősz miatt a talajnedvesség-tartalma nagy, a felszín fagyott volt és ugyanakkor elég jelentős eső is hullott az olvadás során, néhány mellékfolyón az árvizet ezenkívül jégképződés, illetve jégtorlasz is elősegítette.

b/ Jeges árvizek szintén kora tavasszal lépnek fel, és pl. ezek az árvizek Kanada legnagyobb részén jellegzetesek. A jeges árviz az olvadás során bármikor előfordulhat es nem szüksegszerü, hogy nagy mederteltség előzze meg. Az ilyen árvizek valószínűbbek,