Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Új öntözési koncepció kialakításának szükségessége

Üj öntözési koncepció kialakításának szükségessége

A térségi öntözés

Az előbbi fejezetekben az öntözés ökoszisztémáival s az adott éghajlat—talaj—növény kölcsönhatásában az alkalmazható öntözési rendek jellemzőivel foglalkoztunk. Továbbiakban az öntözés néhány műszaki vonatkozásait is érintenünk kell.

Az öntözés hazai elterjedésének és gazdaságosságának közismerten fontos tényezője az öntözés műszaki kivitelezése.

Az öntözés biológiai és műszaki tényezői egymástól elválaszthatatlanok. A két tényező befolyásának nagyságrendjében a biológiai adottságok elsődlegesen meghatározói a műszaki megoldásoknak.

Az öntözés műszaki megoldása szempontjából az idényen kívüli öntözésre alkalmas területeken a legfontosabb biológiai tanulságok a következők:

— sajátos éghajlatunk és talaj adottságaink mellett — a mediterrán térséghez hasonló — időben előre pontosan meghatározható rendszeres öntözésre nincs lehetőség;

— az újabb öntözésre bevont, feltétel nélkül öntözhető területeken az öntözési idő szélsőségesen változhat tél végétől késő őszig (fagyhatártól fagyhatárig) ;

— az egyes öntözési időszakokban az öntözésnek csak a várható gyakorisága számítható ki;

— az eddigi koncepciótól eltérően — adott feltételek között — három hónap helyett kilenc hónapra szükséges kiterjeszteni az öntözési idényt;

— a hagyományos háromhónapos idénnyel szemben az idényen kívül — idény előtt is és idény után is — egyes növényeket nagyobb gyakorisággal öntözhetjük;

— a növények öntözhetőségét, öntözhetőségének gazdaságosságát, a korábban ismert tényezők mellett főleg a növénynek a nagyobb gyakoriságú ön- tözhetősége befolyásolja;

— a szántóföldi növényeknél nem rendezkedhetünk be csak az öntözést legjobban megháláló egy-két növény öntözésére, mert évtizedes átlagban a hagyományos öntözési idényben kb. 50—60%-os öntözési lehetőség a gazdaságos öntözést kérdésessé teszi;

— az öntözésre legalkalmasabbnak tartott néhány növény öntözését csak az üzem kisebb hányadán öntözésre berendezett „öntözőtelepen” végezhették ;

— a telepeken az öntözésbe vont néhány növény minden évben rendszeresen nem öntözhető;

— hazai öntözésünk biológiai adottságainak jobb kihasználásával azáltal tehető gazdaságosabbá, ha nagyobb számú növény öntözésére rendezkedünk be;

— az öntözés szükségessége növényenként, évenként állandóan változik;

— az időjárás hol az egyik, hol a másik növénynek teremt optimális vízellátást, ugyanakkor egyik vagy másik növénycsoport vízellátása kiegészítésre szorul;

— a térséget tekintve gyakorlatilag minden évben, minden növénynél kiegyenlítetten nagy termés érhető el anélkül, hogy az egész térséget öntöznénk ;

— a hazai öntözés lehetősége úgy használható ki, ha az öntözés üzemi feltételeit időben és térben növeljük;

— a korábbi „öntözőtelep” helyett egy-egy egész „térség” öntözésére kell berendezkednünk.

Az ismertetett megállapításokat — az öntözés biológiai alapjait képező — az előzőekben részletesebben kifejtett új ismeretekre alapoztuk. Megállapításainkat 1963-tól egyetemi oktatásunkban, az öntöző szakmérnökök képzésében, mérnök-továbbképzéseken, szakmai vitákon stb. rendszeresen ismertettük, s a térségi öntözés bevezetését szorgalmaztuk.

A háromszorosára megnövelt öntözési idény csak azáltal használható ki, ha az öntözött növények számát ugyanabban az üzemben a korábbiakhoz képest ugyancsak megtöbbszörözzük.

Az idényen kívüli öntözésre alkalmas térségek minden tábláját, tömbjét öntözhetővé kell tenni, mert a különböző évjáratokban mindig más és más időszakokban válik szükségessé valamely növény öntözése. Ezt az igényt tehát a szűkebb öntözőtelepen és az öntözésre kiválasztott néhány növénynyel nem elégíthetjük ki.

Az újabb öntözési koncepció kialakításánál nagyon szerencsésen esett egybe a hazánk, de a világ népélelmezésében olyan nagy szerepet játszó búza jó öntözési reakciója, nagy területi aránya. Az idényen kívüli öntözés tartós sikerét biztosítja to30