Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Vízellátottsági és öntözési jelzés

Vízellátottsági és öntözési jelzés Az idényen kívüli öntözés kidolgozásával egy­idejűleg sikerült olyan módszert találni, amely le­hetővé teszi a vázolt talaj adottságok mellett az egyes növények vízellátottságának rendszeres meg­állapítását. A növények vízellátottságának figyelem- bevételével jelezzük az idényen kívüli öntözés szük­ségességét, illetve az öntözés időpontját és a ki- öntözhető víz mennyiségét. A talajok, illetve a növények vízellátottságát kü­lönböző módszerekkel vizsgálhatjuk. Kutatásaink keretében közvetlen módszerként a liziméter se­gítségével megállapított evapotranszspiráció, to­vábbá a talaj nedvességének állandó regisztrálá­sával nyerhető adatok alapján kontrolláljuk a köz­vetett módszerrel kapott eredményeinket. Az idényen kívüli öntözés szükségességét orszá­gos kiterjedésben nem közvetlen, hanem közvetett módszerrel állapítjuk meg. Korábban világszerte a termesztési, az öntözési stb. feltételek vizsgálatánál általános módszerként használták — mint közvetett módszert — a THORNTHWAlTE-féle potenciális evapotranszspi­ráció kiszámításának módszerét. A magunk részéről újabb módszert dolgoztunk ki a négy éghajlati elem (hőmérséklet, napsütés, csa­padék, a levegő relatív nedvességtartalma) jelhasz­nálásával. E legfontosabb négy éghajlati elemet azért is választottuk, mert sok évre visszamenőleg a meteorológiai obszervatóriumokban ezekre talá­lunk feljegyzéseket (Bocz 1956). Havonként számítjuk ki a havi komplex Y érté­keket a nyári félévre (márciustól szeptemberig). 9. ábra. Közép- és Nyugat-Európa országainak szárazsági indexei 26

Next

/
Thumbnails
Contents