Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)

Vízellátottsági és öntözési jelzés

A havi komplex Y értékeket a koordináta rendszer­ben ábrázoljuk s az egyes hónapok Y értékei által határolt görbének az X tengellyel bezárt területét kiszámítjuk. Az így nyert területértéket szárazsá­gi indexnek nevezzük. A két módszerrel nyert (Szá­razsági index, Bocz E. 1956. THORNTHWAITE- jéle potenciális evapotranszspirációból levont [To] csapadék) értékek megbízhatóságát összehasonlí­tottuk. A szárazsági index jobbnak bizonyult. Az új módszer segítségével nyert szárazsági in­dexeket tüntettük fel Közép- és Nyugat-Európa térségében a 9. ábrán. Szembetűnő az északi or­szágrészek, a Kárpát-medence és a mediterrán tér­ség közti nagy különbség. Az északi tengerpart szárazsági foka több évtizedes átlagban fele akkora, mint a Kárpát-medencéé, a mediterrán térségben pedig többszöröse az utóbbinak. Ezek a számérté­kek is felhívják a figyelmet arra, hogy a mediter­rán térségben végzett öntözések várható hatékony­sága kedvezőbb, mint a hazánkban végzett öntözé­seké. Az egyes években, illetve az éveken belüli idő­szakokban az öntözés szükségessége vagy a víz­ellátottság mértéke a szárazsági indexszel nem jel­lemezhető. A vízellátottság meghatározásánál első­sorban az egyes növények kritikus periódusaiban megállapított optimális vízigény az irányadó. A csapadékoptimumokat csak intervallumokban le­hetett megállapítani. Minden esztendőben tájan­ként és talajonként az optimum-intervallum három értékét állapítjuk meg, amit az előző évi szárazsá­gi index nagysága alapján kódolunk. A fontosabb szántóföldi növényekre már több év óta vízellátottsági és öntözési jelzést szolgálta­tunk, melyet az egész országra kiterjedően az OVH megrendelésére kezdtünk el. Időközben az ÁGOK is megrendelte az öntözést folytató üzemei számára — helyi üzemi adatok alapján — a szóban forgó vízellátottsági és ön­tözési jelzés rendszeres szolgáltatását. Továbbá rendszeres előrejelzést készítettünk a MÉM TMI megrendelésére a három FAO modellüzemnek is. A modellüzemek számára a vízellátottsági és öntö­zési jelzéseken kívül a növények vízellátottságával összefüggő fontosabb agrotechnikára, tápanyag­mennyiség felhasználására, vetésváltásra stb. vo­natkozó kérdésekkel is foglalkozunk. A vízellátottsági és öntözési jelzéseink közismer­tek. A vízellátottsági jelzés fontosabb adatainak a megismertetése céljából az 1976. évi augusztus ha­vi jelzést a függelékben bemutatjuk (1. melléklet). Az egyes növényeknél feltüntetett vízellátottság plusz—mínusz-értékek tulajdonképpen az optimum­tól számított eltéréseket jelzik. A 0-érték az opti­mum. A mm-ben kifejezett mínusz vízellátottság nem öntözési víznorma, hanem viszonylagos érték. Minden időszakban havonként meghatározzuk, hogy milyen vízellátottság mellett érdemes öntözni. Vízellátottsági és öntözési jelzéseink nem kor­látozódhatnak az öntözési idény előtti és idény utáni időszakra. A vízellátottsági jelzéseink mind az előző év, mind a vizsgált év egyes hónapjai csa­padékának figyelembevételével göngyölítjük az évi vízellátottságot. Az egész évi vízellátottság halmo­zottsága alapján tudjuk megállapítani az idény utá­ni időszakban a vízellátottsági helyzetet, illetve az öntözés szükségességét. Az általunk használt közvetett módszerrel egy­idejűleg közvetlen liziméteres és talaj nedvességi méréseket is folyamatosan végzünk és a közvetett módszerrel kapott eredményeket ellenőrizzük. A két módszer segítségével jelezhető öntözési víznor­ma nagysága csak ±20 mm-rel tért el egymástól. 27

Next

/
Thumbnails
Contents