Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az idényen kívüli öntözési rend jellemzői
az újabb kaszálás biztosítása, hanem a gyepállomány megerősítése a célja. A nyár végén megerősödött, „jól zöldellő” gyep a következő év tavaszán erőteljesebben fejlődik és az első növedéke az eddiginél is nagyobb termést ad. A gyep azonban könnyen „kimerül”. A gyep morfológiai tulajdonsága miatt nem rendelkezik olyan „raktározó” képességgel, mint a lucerna. A gyepek szakaszos műtrágyázására elengedhetetlenül szükség van, hogy a gyepek évközi szakaszos termése is kiegyenlítettebb legyen. A gyepek nyár végi öntözése a szárazabb évjáratokban nem zárja ki a tél végi, kora tavaszi öntözés szükségességét. A gyepek vízfelvétele a talaj legfelsőbb rétegéből történik, ezért még az átlagos csapadékú esztendőkben is folyamatosan, rendszeresen öntözni kell. Az idényen kívüli időszakban — az időjárásnak megfelelően —, az őszi és a tél végi öntözésen kívül még kb. kétszeri-háromszori öntözéssel számolni lehet. Előfordulhat olyan év is, amikor az öntözés csak öntözési idényben végezhető. Hazánk éghajlati tulajdonságaiból adódik azonban, hogy évek átlagában az öntözések nagyobb hányada, az öntözővíz nagyobb mennyiségének kiadagolása a gyepeknél is várhatóan az idényen kívüli időszakra fog esni. Zöldségfélék A jövő öntözésének irányát az előzőekben már elmondottakon kívül egy-egy öntözött egység nagysága is befolyásolja. Korábban a zöldségfélék termesztése kertekben, kertészetekben folyt. A kertészet fogalma területileg már jóval meghaladhatta a korábbi átlagkertek nagyságát, azonban a kertekben kialakult igen nagy gondosság, nagy kézimunka-ráfordítás változatlanul megmaradt. A jövedelmező kertészet másik jellemzője volt, hogy a nagy ráfordítás megtérítése céljából általában ugyanazon területről egy évben két-három zöldségfaj termését takarították be. Érthető, hogy az öntözésnek is olyan — naponta végzett frissítő st'o. — módozatai alakultak ki, amire a nagyüzemi táblás vagy akár tömbös termesztés körülményei között már nincs vagy kisebb a lehetőség. Az elmondottakon kívül a kertészetek sok esetben nem a legjobb talaj adottságú területeken voltak, ahol a kertészet léte elsősorban az öntözés intenzitásától függött. A kézimunkaerő egyre nagyobb csökkenése ellenére a szükséges friss zöldséget és a konzervipar nyersanyag-szükségletét is meg kell termelnünk. Már kezd az egyes zöldségfélék nagyüzemi táblás termesztése kialakulni. Az üzemek mindenekelőtt a zöldségfaj számára legkedvezőbb talajadottságú táblákat választják ki. Így a növény fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket megteremtve és az általános agrotechnikai és növényvédelmi munkákat gépesítve arra törekednek, hogy a termés mennyisége és minősége — az intenzívebb kézimunka-ráfordítása nélkül is — az igényeket gazdaságossági szempontból is kielégítse. Jó vízgazdálkodású talajon a szántóföldi zöldségtermesztésben is ritkábban, nagyobb vízadagokkal öntözve a termés fokozható és biztonsága növelhető. Egyes kertészeti növények vízigénye, s vízpótlásának periódikussága jelentősen eltér a szántóföldi növényekétől. Az új öntözési rend valószínűleg mindazoknál a zöldségféléknél (sárgarépa, petrezselyem, zeller, spárga stb.) is alkalmazható, amelyek igénye a szántóföldi növényeinkkel megegyezik. Az öntözésre érzékeny fajokat (paprika stb.) továbbra is a klasszikus öntözési rendben — esősze- rü öntözéssel — az eddigi tapasztalatoknak megfelelően gyakrabban szükséges öntözni. Szőlő, gyümölcs Az idényen kívüli öntözésre elsősorban a fás növények látszanak alkalmasnak, mivel a tápanyagokat és a vízfelvételt főleg a talajok mélyebb szintjétől veszik fel. Az erdőtalajokban az éghajlat és a növény kölcsönhatására kialakult B-szint a talajnak az a rétege, ahol éghajlati viszonyaink között a talaj száraz rétege kialakulhat. Gyümölcsösökben és szőlőkben az idényen kívüli öntözés alkalmazhatóságát elsősorban a talajvízszint magassága határozza meg. A Duna-Tisza közi egyes körzetekben (pl. Szatymaz) az optimális talajvízszint nagy jelentőségére, a termések biztonságos, nagy kiegyenlítettségére már rég felfigyeltek. A 2,5—3 m-nél mélyebb talajvízszintű területeken sem mindig érvényesül jól az öntözés. Sok esetben a talaj különböző mélységeiben meghúzódó vízzáró rétegek jelentősen befolyásolhatják a növények (szőlők és gyümölcsösök) vízellátását. A szőlők és gyümölcsösök idényen kívüli öntözésének lehetőségeiről, rendszeréről csak később — hosszú évtizedekig tartó kutatás, gyakorlati üzemi tapasztalat alapján — nyilatkozhatunk. Egymástól eltérő talajadottságú területeken több év tapasztalatára van szükség. Az öntözésekkel párhuzamosan mind az öntözött, mind az öntözetlen területeken 200 cm mélységig rendszeresen figyelemmel kell kísérni a talajok rétegenkénti nedvességtartalmát, vízkapacitását s a rétegek nedvességtartalmának dinamikus változását. A fás növények öntözésénél is különös figyelmet érdemel, hogy az azonos mennyiségű öntözővíz hatékonysága hogyan alakul a különböző öntözési időszakokban. Fontos ismerni továbbá az öntözési idő befolyását mind az üzemi öntözési szervezet, mind az öntözési kapacitás kihasználására. Meggyőződésünk, hogy a talaj adottságoktól függően a szőlők és a gyümölcsösök öntözési rendje — a hagyományos öntözési rendhez képest — sokat módosul. Az idényen kívüli öntözés a szőlők és gyümölcsösök öntözésének gazdaságosságára is minden bizonnyal kedvezően fog hatni. 25
