Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az idényen kívüli öntözési rend jellemzői
fekvésű, mélyebb talajvízszintű táblákon a 87 q/ha alaptermést 24 q/ha-ral, a viszonylag magasabb talajvízszintű táblákon a 79 q/ha alaptermést 12 q/ha- ral tudták növelni. Évek óta figyelemmel kísérjük a tiszántúli térség üzemeiben a lucerna öntözését. Sok üzem átlagában az egyes években öntözéssel a következő terméstöbbleteket érték el: 1972- ben 23,5 q/ha, 1973- ban 26,8 q/ha, 1974- ben 7,2 q/ha. Az 1974-es év csapadékos volt. Az előzőekben idézett, viszonylag nagyobb terméseket azok a MÉM TMI modellüzemek értek el, amelyek az öntözési prognózisunk figyelembevételével öntöztek. A lucerna öntözése általában hatékony. Az öntözés hatékonysága azonban szorosan függ az évjárattól, a talajadottságoktól és az öntözés szakszerűségétől. Az évjáratok alapvetően meghatározzák az öntözés időpontját. Az elmúlt évek főleg az idényen kívüli öntözéseknek kedveztek. Több éven keresztül, ha idényen kívül egyszer megöntözték a lucernát, a további öntözések feleslegessé váltak. A lucernánál is az egyszeri idényen kívüli öntözés jóval hatékonyabb volt, mint a hagyományos idé- nyű öntözés. Természetesen nagy a gyakorisága azoknak az éveknek, amikor a hagyományos idényben kell elsősorban öntözni. 1976-ban általában az első kaszálást követően — az öntözési normától függően — megszakítás és kihagyás nélkül folyamatosan négy-ötször kellett öntözni. Az évek többségében azonban a lucerna az idényen kivüli időszakban vízpótlásra szorul. Amennyiben a mutatkozó vízhiányt az idényen kívüli öntözéssel kielégítjük, nemcsak az öntözés hatékonyságát s az öntözőkapacitás kihasználtságát növelhetjük, hanem az öntözési idényben mutatkozó öntözési csúcsot is enyhíthetjük. Az évek átlagában a mi vízellátottsági jelzőszámaink tükrében az idényen kívüli öntözésre mind a nyár végén, mind kora tavasszal szükség van. A mélyebb termőrétegű, jó vízgazdálkodású területeken azonban lesznek olyan évek, amikor elegendőnek bizonyul a csak nyár végi, vagy a csak kora tavaszi öntözés. Az idényen kívüli öntözés hatékonysági mutatói is igazolják, hogy a nyár végi öntözés viszonylag jobban hat. Ezen túlmenően az üzem öntözési kapacitásának kihasználása szempontjából is jobb, ha a lucernát nyár végén öntözik, hogy a kora tavaszi időszakot mentesítsék. Azokban az üzemekben ugyanis, ahol az idényen kívüli öntözésre rátértek, a tél végi, kora tavaszi időszakban olyan öntözési munkacsúcsok keletkeztek, hogy a kalászos gabonaféléken kívül alig marad szabad kapacitás a többi növény öntözésére. A szolonyeces réti területeken a lucerna termesztése súlyponti feladat. Ezen területeken a záróréteg elhelyezkedésének változatossága és a sekélyebb termőrétegűség a — kisebb víznormával történő •— többszöri öntözést igényli. Gyepek. Az egyes növényfajok öntözésének igényét számos tényező befolyásolja. Láthattuk, hogy a növények specifikus vízigénye egymagában még nem döntő tényező. Az éghajlat—talaj kapcsolatában csak a növények kritikus időszakainak ismeretében tisztázhatjuk igazán a növényfajok öntözési hatékonyságának rangsorát. Vizsgálataink szerint a gramineák családjába tartozó növények (köztük a kalászos gabonafélék, kukorica stb.) általában jobban, de főleg — a talajok átlagában — biztonságosabban meghálálják az öntözést, mint ahogyan azt a tudomány és a szakmai közvélemény tartotta. A gramineák családjába tartozó füvek, gyepes területek nagy vízigénye már régóta közismert. A gyepes térségek talajainak rossz vízgazdálkodása is jobban felszínre hozta ezt a felismerést. Az első üzemszerű öntözéseket a gyepeken végezték. Az idényen kívül öntözhető növények sorában a gyepek fontos helyet foglaltak el. A gyepek sajátos nagy vízigénye miatt az évek többségében, az idényen kívüli öntözési rendben a nyár végi öntözés nem teszi feleslegessé a tél végi öntözést. Az évelő pillangósoknál, amint látható volt, egyik öntözés a másikat általában helyettesíti. A gyepeknél a tél végi, kora tavaszi szárazság azonban szükségessé teszi a tél végi, korai, idényen kívüli öntözést is. Azokban az években, amikor ez a szárazság folyamatosan a „medárdi” időszakig tart, idényen kívül — a nyár végi és a tél végi két öntözésen túlmenően — kb. 18—20 napos öntözési fordulóval a hagyományos öntözési idényig még többször öntözni kell. Természetesen gyakoriak az olyan évjáratok, amikor az öntözések zöme a gyepeknél is az öntözési idényre esik. A száraz nyarú években éppen a gyepek kívánják meg legrendszeresebben az idényen belül is az öntözést. A vízellátottsági és öntözési jelző szolgálatunk keretében már évek óta a gyepek rendszeres idényen kívüli öntözését szorgalmaztuk. Az üzemek átlagában az egyes években gyepszénából öntözéssel a következő terméstöbbleteket érték el: 1972- ben 25,8 q/ha, 1973- ban 27,9 q/ha, 1974- ben 9,7 q/ha. 1974-ben — a lucernához hasonlóan — az év csapadékossága miatt kisebb volt a terméstöbblet. Üzemek átlagában a gyepszéna termésében ugyanaz a tendencia mutatkozik, mint a lucernánál. 1974-ben a Tiszántúl átlagában csak az idényen kívül, május elejéig végzett öntözések voltak hatékonyak. Az új öntözési rend bevezetésével is lesznek olyan évek, amikor nem lehet és nem is szabad öntözni. Országos átlagban — néhány térség kivételével — legutóbb 1975-ben sem lehetett öntözni. A folyamatos, kiegyenlítettebb, nagyobb terítést a gyepgazdálkodásunkban azonban öntözéssel érhetjük el. A gyepek nyár végi öntözésének is — a Cérnához hasonlóan — nem elsősorban a legelő, illetve 24 \
