Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVIII. A vízellátás helyzete és fejlődése a szocialista korszak kezdetétől
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően megoldandó feladatot, amellyel - a rétegvizek metánosságához hasonlóan - szintén menetközben kellett megküzdeni úgy, hogy az eltávolítást biztosító technológia és esetleges változatai csak elvben voltak ismertek. E mellett az arzéneltávolítás szempontjából az sem volt közömbös, hogy az egyéb komponenseknek e folyamatra gyakorolt hatása megközelítőleg sem volt egyértelműen ismert. Az FTV felszereltsége és felkészültsége e tekintetben is vezető szerepet biztosított a vállalat számára. A laboratóriumi körülmények közötti elővizsgálatok, valamint a helyszíni kis- és félüzemi kísérletek alapján a szükséges megoldások előkészítése nagy biztonsággal történhetett, melynek következtében az elkészült mű beüzemelése többnyire csak rövid időtartamú finomítást, beszabályozást igényelt. Az előző évtizedből a metáneltávolítás igényéhez sok területen kapcsolódó arzéntalanítás szükségessége mellett egyre élesebben vetődött fel a szerves szennyezők (NO„ NH4) jelenlétének, vagy legalábbis zavaró hatásának kiküszöbölése. Míg korábban elsősorban a vas (Fe) és esetleg mangán (Mn) és/vagy a szabad szénsav (C02) kivonásából állt a felszínalatti vizek tisztításának igénye, ehelyett most már rendszerint több metán, vas (mangán), arzén eltávolítás feladatával kellett szembesülni, amelyet esetenként a szerves szennyezők jelenléte is terhelt. Ebben a helyzetben az FTV- től indult ki az a felismerés, hogy a kapcsolódó tisztítási fokozatok mechanikus összekapcsolása helyett olyan komplex víztechnológiai megoldással érhető el eredmény, amely az egyes fokozatok részmegoldásait (elemeit) összefogva a vízkezelést egyetlen folyamatban valósítja meg. Az 1980-as évtized végén az FTV vízszerzéssel és vízellátással foglalkozó egységei új feladatot kaptak, döntően a szovjet laktanyák és raktárbázisok térségében levő talaj- szennyezések felmérését, a veszélyeztetettség mértékének megállapítását, és az elhárítás feltételének kimunkálását. E feladatok nehézségére és jelentőségére tekintettel a teljes szakmai egység a környezetvédelemhez került annak bázisszervét képezve, így e feladatai mellett a vízellátással kapcsolatos munkákat újabban csak e vetületben végez. Az Országos Közegészségügyi Intézet tevékenysége, és a vízminőségi követelmények fejlődése Időközben az ivóvízellátással, és szennyvízkezeléssel kapcsolatos országos műszaki feladatok ellátása a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe került, de az OKI Vízügyi osztályának legfontosabb feladata továbbra is a jó minőségű ivóvízbázisok felkutatására irányult. Megállapították, hogy az endémiás jellegű fogszuvasodáshoz a kutak és a városi vízművek vizének kis fluorid tartalma is hozzájárult. Az ásvány és gyógyvizek vizsgálata és minősítése továbbra is feladatukat képezte a háború után beinduló munkájukban,106 mely szükségessége tette az új vizsgálati eljárások kifejlesztését (Scher Áron) és nagytömegű elemzés elvégzését (Schiefner Kálmán, Elegyessy László). E feladat napjainkban sem vesztette jelentőségét a vizsgálatok, a módszerfejlesztés és az elbírálás gyakorlatában (Klopp Gáborné). Nagy gondot fordítottak a vezetékes ivóvízellátás folyamatos ellenőrzésére, a víz eredetű járványok megelőzésére, különös tekintettel az üdülőkörzetekre és a bányásztelepülésekre. Megkezdték a fürdővíz vizsgálatokat, és az uszodákon túlmenően ellenőrizték a szabad strandok vízminőségét is (Bolberitz Károly, Gregács Margit, Gaál Lászlóné, Kubinyi László). Rendkívül széleskörű szervezőmunkát igényelt az ország felszíni vizeinek rendszeres, alapkutatás jellegű vizsgálat- sorozatának beindítása (Tóth István, Papp Szilárd). Egyidejűleg az Egészségügyi Minisztérium utasítására intenzívebben kezdtek el foglalkozni a szennyvizek vizsgálatával is. A felmérő vizsgálatok szomorú képe alapján a szennyvíz- tisztítás különféle technológiai megoldásaival kapcsolatban az ellenőrző vizsgálatokon kívül tudományos igényű technológiai kísérleteket is végeztek (Bolberitz Károly, Papp Szilárd, Tóth István). A vízminőség bakteriológiai szempontból történő megítélését célzó vizsgálatok a különféle vizek szennyezettségére, fertőzöttségére, a víz eredetű járványok esetében a kórokozóknak kimutatására irányultak. Fokozták a módszertani kutatásokat, módszert dolgoztak ki az enterovírusok felszíni és szennyvizekből történő kimutatására, 1962-től a Higiénés Mikrobiológiai laboratórium, majd 1973-tól a Vízhigiénés osztály107 feladatai keretében. Korábban 1933-1934-ben, majd az 1950-1952 évek között mikroszkópos vizsgálatokat is végeztek kút- és vezetéki vizekből. Tanulmányozták az ivóvíznyerésre használt talaj- és felszíni vizek mikroflóráját és faunáját. Megállapították, hogy a mikroszkópos vizsgálatok alkalmasak a víz szennyezettségének gyors meghatározására (Stiller Jolán, Török Piroska). A higiénés víz biológiai vizsgálati módszereket a Higiénés Mikrobiológiai laboratóriumban, majd a Vízhigiénés osztály szervezetében továbbfejlesztették. Kutató és tájékoztató vizsgálataik, eredményeik felhívták a figyelmet szennyvíz- és felszíni víztisztítás technológiai folyamatainak mikrobiológiai hibáira, az eutrofizáció okozta vízminőség-romlás káros következményeire (Schiefner Kálmán). A komplex felszíni vízvizsgálatok eredményeit az ivóvíztározók létesítésekor a tervező intézetek hasznosították, az ivóvízben szegényebb hegyvidéki településeken élő lakosság ivóvíz szükségletének biztosítására. A közegészségügyi szempontból biztonságos vízminőségi állapot fenntartása széleskörű fejlesztést tett szükségessé: 97
