Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVII. A második világháború utáni évek
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően járőr a főtelepen. Ekkor megállt az üzem, de a parancsnok intézkedésére 11 órakor újra megindultak a gépek. A főnyomó-, és elosztócsöveket a bombák, gránát és aknatalálatok szétszakították. A sérült szakaszok kiiktatása, az ideiglenes helyreállítási munkák szedték a legtöbb áldozatot. Buda január 17-én szakadt el Pesttől. A vízellátási viszonyok súlyosabbak voltak Budán, mint Pesten. A Békásmegyeri telepet december 27-én elfoglalták az orosz csapatok és ettől kezdve nem szolgáltatott vizet Budának, melynek az egyetlen termelő telepe a Buda-újlaki vízmű volt. A harcok előrehaladásával a hegyvidéket ellátó átemelő telepekkel és medencékkel egymás után szakadt meg a kapcsolat. A budai vízmű különítmény vezetője Zimmer Péter műszaki tanácsos, a nehéz körülmények ellenére önfeláldozó munkával igyekezett az ellátást biztosítani. A mérnökök, gépészek és munkások itt is hősiesen helytálltak. Többen közülük sérüléseket szereztek, vagy hősi halált haltak Az ostrom a Vízművek üzemi berendezéseiben tetemes károkat okozott, ezek egy részét még a harcok alatt helyreállították. A légitámadások és az 1944. december végétől 1945. február 13-ig tartó közvetlen ostrom alatt a budai oldalon 650, a pesti oldalon 35 csőtörés volt. A hidak felrobbantása következtében tönkrement a Szabadság-hídon négy 650 mm-es, a Boráros téri hídon egy 450 mm-es főnyomó vezeték. Súlyosan károsodott a kőbányai víztorony, a Gellérthegyi-medence, a Krisztinavárosi átemelő-telep. Öt nagyobb gépegység teljesen, 19 súlyosan sérült meg. A helyreállítást hátráltatta a szállítóeszközök és munkagépek hiánya. Ennek ellenére a Szabadság-híd újjáépítésével, 1947-ben a helyreállítási munkák legnagyobb részét sikerül elvégezni. A Népjóléti Minisztérium 212-661/1946. VII. számú körrendeletében felszólította a vízműveket a víz minőségének megromlását okozó háborús károk megszüntetésére, a közegészségügyi szempontból történő helyszíni szemlék és ellenőrző vizsgálatok elvégeztetésére. Az ennek keretében felülvizsgált vízművek 44,8%-ában volt kifogásolni való. Ugyanis a vidéki városok vízmüveinél is jelentősek voltak a károk. Talán a város földrajzi helyzetéből adódóan Győrben kellett a legnagyobb nehézségekkel megküzdeni. A vízmű telepek ugyan nem sérültek, de a két víztermelő telep fővezetéke, már a légitámadások idején, több helyen súlyos károkat szenvedett. Ugyancsak megsérült a révfalui víztorony és sok csőtörés volt az elosztóhálózaton is. A legérzékenyebb veszteséget a hidak felrobbantása okozta, mivel a rájuk szerelt fővezetékek megsemmisülésével, a víztermelés 80%-át adó révfalui vízműtől nem lehetett a városba vizet szállítani. A Kiskúti vízmű termelése arra sem volt elegendő, hogy a Belvárosban, Nádorvárosban az első emeleteket állandóan ellássa. A szigeti fahíd ideiglenes helyre- állításával másik két városrész bekapcsolható lett, majd a Mosoni Duna hídroncsa mellé, a mederbe fektetett, NA 300 mm-es vezeték és felrobbantott Rába híd ideiglenes helyre- állításakor felszerelt kisebb átmérőjű vezeték üzembe helyezése javított a város vízellátásán. A károk teljes helyreállítása 1947-ben történt meg. Szolnokon több km hálózat, a tisztító telep és gépház sérült meg, valamint a víztorony is megrongálódott. Debrecenben 3 km vezeték semmisült meg a háború alatt. Egerben ugyancsak több sérülést szenvedett a fővezeték és elosztóhálózat, a víztermelést - diesel aggregét hiányában - az áramkimaradások akadályozták. Hasonló volt a helyzet Vácon is, ahol több hónapon keresztül egy helyi üzem agg- regátja biztosította az energia ellátást. Miskolcon a tapolcai gépház 10 kW-os primer vezetéke sérült meg, így másfél hónapig szünetelt a vízellátás. Székesfehérváron a bombázások és a térségben zajló súlyos harcok következtében a vízmű telep és a hálózat is nagyon megrongálódott. Az energiaellátás kiesése itt is problémát okozott. Veszprémben, a gépházban kisebb károk keletkeztek a viadukt felrobbantásakor, az ideiglenes üzemet diesel aggre- gáttal biztosították. Sopronban megsérült a szivattyútelep és a galéria, de a vízmű felrobbantását sikerült megakadályozni. Az elosztóhálózat 154 hibáját 1947-ig javították ki. Szombathelyen az 1945. március 4-i légitámadásban bombatalálat érte a víztornyot, a vízmű telepen a csőalagutak megrepedtek, a nyomócsőhálózatot 1,6 km hosszon kellett újjáépíteni. A hálózat helyreállítása már 1945-1946-ban megtörtént, a víztorony azonban csak 1949-ben épült újjá. Szegeden a légitámadások okoztak jelentős károkat a hálózatban, de az I. számú vízmű telepen lévő székház épület egy része teljesen megsemmisült. XVII. A második világháború utáni évek A vízellátás állami irányításának átszervezése a szocializmus első időszakában, 1948-1957 között Az 1940-es évek közepén az állam alapvető gondja a háborús károk helyreállítása és az új államszervezet kialakítása volt. A jogi szabályozás pedig elsősorban nem a szakmai szabályok megalkotásával, hanem a jogi alapintézmények átalakításával foglalkozott (államosítás, nagybirtokok felosztása). Azonban már 1945-ben kimondták, hogy nem oszthatók ki, azaz állami tulajdonba kerülnek, a fontosabb vízi létesítmények által lefoglalt területek, valamint a vízitársulatok által ilyen célra igényelt területek és a halastavak. 1945- ben Magyarországon a vízművek száma 48, az ellátott lakosság 1,8 millió fő, a termelt víz mennyisége 100 millió mVév, a csőhálózat hossza 2900 km, a tározótérfogat 135 ezer m3, az ellátottság 20 % volt.65 Az irányításban 1948-ig 84
