Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVII. A második világháború utáni évek
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően nem volt különösebb változás. Mint ismeretes, 1948 júniusában a Gazdasági Főtanács határozata,66 és egy kormányrendelet67 értelmében megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH), ami a vízügyek államosítását jelentette. Ennek következményeként a vízellátási fejlesztések finanszírozása, a feladatok fontosság szerinti besorolása állami hatáskörbe került. A helyi fejlesztéseket ugyan a megyei szervek határozták el, a megvalósításhoz szükséges pénzügyi keretet azonban központi, állami szervek biztosították, ütemezték, vagy utasították el. A kormányrendelet szerint tehát állami feladattá vált - a települési vízgazdálkodás kivételével - az egész vízgazdálkodási tevékenységi kör. Az ország ivóvízellátását és a csatornázást a kormányrendelet júniusban még nem említette; de a feladatok még ugyanezen év szeptemberében vízügyi feladatkörbe kerültek. Az államosítással megszűntek a vízitársulatok, befejezték működésüket a folyók csatornázásával, víziutak fejlesztésével kapcsolatos kirendeltségek, központi szakhivatalok, és beleolvadtak a Földművelésügyi Minisztérium V. főosztályaiból alakult üj szervezetbe. Az OVH a szakhivatali tevékenység mellett ellátta a vízügyi közigazgatással kapcsolatos feladatokat is. Szervezetét és hatáskörét a 207.760/1948. (VIII. 3.) FM. számú rendelkezés határolta körül. Kezdetben tehát még nem tartozott az ivóvízellátás a hivatalhoz, de ezen a téren is rövidesen döntés született. Alig egy hónap múlva a 9170/1948. (IX. 5.) Korm. sz. rendelet a lakossági vízellátást és csatornázást is ide utalta. 1948 szeptemberében az OVH osztályai a következők voltak: • elnöki • terv- és üzemgazdasági • vízrajzi • kultúrmérnöki • ár- és belvízvédelmi • folyammérnöki • tervezési • ivóvízellátási és csatornázási68 A kormány közérdeknek minősítette az ivóvízellátást és csatornázást;69 előírta, hogy az OVH - a tárcák együttműködésével - 1949. január 1-ig köteles előkészíteni az ország ivóvíz ellátási és csatornázási munkatervét. A kormányrendelet az OVH feladatai közé sorolta az alábbiakat: • előtanulmányokat végez a vízfeltárások és a csatornázási munkálatok tekintetében; • sekély és mélyfúrású közkutakat létesít; • vízvezetékeket és csatornákat létesít; • felügyeletet gyakorol az ivóvíz ellátási és csatornázási közművek felett. Ennek megfelelően az ország ivóvízellátásának és csatornázásának fejlesztésére vonatkozó első átfogó tanulmány - az osztályvezető, Harsányi Szabolcs vezetésével - ekkor, még 1948-ban elkészült az OVH-ban. A hivatal területi szervei a vízgazdálkodási körzetek lettek, melyek kezdetben csak műszaki feladatokat láttak el a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok helyén. A 15.045/1949. (XII. 3.) FM. számú rendelet a szervezetet módosította, de ez nem érintette az ivóvízellátási és csatornázási osztály feladatkörét. A Népgazdasági Tanács viszont 378/19/1949. NT számú rendeletével utasítást adott arra, hogy az ipari üzemek vízellátása is az Országos Vízgazdálkodási Hivatalhoz tartozzék. Az új helyzetet a 49/1950. (II. 4.) MT számú rendelet rögzítette. 70 Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felügyeletét a Földművelésügyi, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium látta el, de rövid ideig működött ebben a felállásban. A 150/1950. (V. 27.) MT számú rendelet előírta, hogy a mezőgazdaság igényeire való tekintettel az öntözési és talajjavítási ügyeket a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt szervezzék, és e feladatra az FM-ben az Öntözési és Talajjavítási Főosztályt hozták létre. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal formailag még fennmaradt, de a KPM. 13. főosztályaként működött tovább. Az 575/29/1950. NT. számú határozat alapján racionalizálták szervezetét, mely funkcionális csoportokból és öt szakmai osztályból állt: • tervgazdasági, • vízgazdálkodási és tanulmányi, • kultúrmérnöki, • folyamszabályozási, • ivóvízellátási és csatornázási. Utóbbi tervellenőrző, szakfelügyeleti, ipari vízellátó, mélyfúró csoportokra tagolódott, és Horváth József üzemvezető főmérnök irányításával 26 fő dolgozott szervezetében.71 Átalakult a területi igazgatás is. A földművelésügyi tárca felügyelete alatt kultúrmérnöki és belvízrendező, a közlekedésügynél pedig árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalok jöttek létre. Lényeges eleme volt a változásoknak, hogy a törvényhatóságok megszüntetésével a területi szervek (a vízgazdálkodási hivatalok kultúrmérnöki részlegei, a kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalok, majd 1953-tól a vízügyi igazgatóságok) átvették a műszaki mellett az engedélyező hatóság feladatkörét, ők vezették a vízikönyveket is. Ez az intézkedés az engedélyköteles vízműépítéseket, kútfúrásokat is érintette.72 1951-ben a vízügyeket megosztották több illetékes minisztérium között. A vízellátás területén megindult fejlesztések az akkori gazdaságpolitikai intézkedések következtében évekre megtorpantak. Az Országos Vízgazdálkodási Hiva85
