Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - IX. A két világháború között épült vízművek
A két világháború között épült vízművek szőr. Miután a város kötelezettség vállalás nélkül hozzájárult az előmunkálatokhoz próbafúrás készült a Vízivárosi szigeten. A kézi szivattyúzás után vett vízminták eredménye nem volt meggyőző, azt azonban bizonyította, hogy Esztergom vízellátását a Duna kavicsteraszára kell alapozni. A város pénzügyi bizottsága több városban tájékozódott, hogy a vízvezeték létesítése milyen terhet jelent a városnak és a lakosságnak. Időközben egy német cég koncessziós alapon megépítette volna a vízmüvet. Ajánlatát azonban nem fogadták el, mert feltétlenül városi kezelésben kívánták az építést és az üzemeltetést végezni. Varga József mérnök megalakította a Vízellátási Rt.-t, mely a korábbi feltételek mellett folytatta a közreműködést, és 1906-ban benyújtotta a vízmű terveit a városnak. A vízbázist ez a terv a Vízivárosi szigeten kívánta kialakítani. A képviselő testület a kedvezőtlen anyagi körülmények miatt a terv megtárgyalásával nem foglalkozott. A város csak 1908-ban vette elő a vízmű építésének terveit, azokat a földművelésügyi miniszterhez terjesztette fel felülvizsgálat céljából. A Minisztérium a kérelemre egy év múlva adott válaszában további előmunkálatokat tartott szükségesnek. A városi képviselőtestület 1910-ben a vízvezeték létesítésére elvi határozatot hozott és próbakút létesítését, kutatófúrásokat, szivattyúzást határozott el. Ezen munkák 1911-1913 között folytak. A 18 próbafúrás és a vízminták elemzése alapján a vízbázis helyéül nem a szigetet, hanem a Duna partját jelölték ki. A terveket ennek alapján átdolgozták, pénzügyi kalkulációk és szabályrendelet is készült. A Belügyminisztérium által előírt kiegészítéseket is végrehajtotta 1915-ben Varga József és kérte, hogy a megvalósításra kössenek vele szerződést. Ez nem történt meg, sőt 1916-ban, a háborúra való hivatkozással a városi főügyész a munkákat leállíttatta. Esztergom vízellátásának ügye csak 1925-ben került újra a közgyűlés elé. Ekkor határozatot hoztak a vízvezeték megépítéséről és a költségek fedezése céljából államkölcsön felvételéről. Az építés 1926-ban indult meg Varga József tervei alapján, aki végül megkapta a befektetett munkája ellenértékét. A vízmű telep a Prímás szigettel szemben a Kis-Duna partján 1927-ben épült meg 5 csőkúttal, szivornyavezeték- kel és gyűjtőkúttal. A gyűjtőkút melletti gépház 2 db szivattyúja 275 mm-es öv. fővezetéken keresztül szállította a vizet a hálózatba, illetve az Aranyhegyen épült 750 m3-es medencébe. Az öv. csövekből készült elosztóhálózat hosz- sza 32 km volt. A vízmű kapacitása a Duna vízellátásától függően 1500-3400 mVnap között változott. Szekszárd A 19. század végén a városközpont ellátására artézi kutat fúrtak és ehhez körzeti vízvezeték csatlakozott. A vízvezeték építésekor kőagyag csöveket tártak fel, melyek a török hódoltság idején működő fürdőbe vezették a mai szőlőhegyen fakadó két forrás vizét. A közműves vízellátás kiépítését az 1905-ben ismét városi rangot kapott település képviselő testületé az 1910-es évek elején határozta el, a megvalósítását azonban a világháború megakadályozta. A vízmű megépítésére - több más városhoz hasonlóan - az 1925-ben felvett Speyer-kölcsön adott lehetőséget. Mivel a vízkutató fúrások sokáig eredménytelenek voltak, a beruházás az első időszakban társadalmi feszültség forrása volt. 1926-ban a várostól keletre két mélyfúrású (215 méter, illetve 270 méter mély) kút készült, melyek együtt napi 1590 m3 vizet tudtak Szekszárd részére biztosítani. A vízmű üzembe helyezésére 1928. januárjában került sor. A szivattyútelephez csatlakozó fővezeték hálózat és medence a 30-as évek elején a 15 ezer lakos 73%-át látta el. A második világháború kitöréséig még további három kúttal bővült a vízmű. Vác közműves vízellátása Az 1890-es években merült fel először a városi vízellátás gondolata. Artézi kút fúrását geológus szakértők nem javasolták, egy bővizű aknás kútból azonban néhány utcára kiterjedő vízvezetéket épített Deákváron földterületét felparcellázó birtokos. Ez a vízvezeték 1914-ig üzemelt. A városi vízmű megvalósítására azonban, meglepően hosz- szú időre volt szükség, hiszen az 1908-ban készült próbafúrások után csak húsz év múlva került sor az üzembe helyezésre. A várostól északra lévő Büki szigeten való vízbeszerzésre Hübschl Kálmán városi mérnök gondolt. Az első próbafúrásokat részletes vízkutatás követte, mely pozitív eredménnyel zárult. Erre alapozva készítette el a vízmű tervét Zarka Elemér neves mérnök 1912-ben és azt minimális módosításokkal még abban az évben a Belügyminisztérium is jóváhagyta, de több mint egy évtizedig nem történt semmi. A váci városi vízmű épülete, 1929 72
