Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - IX. A két világháború között épült vízművek
A két világháború között épült vízművek A váci vízmű vázlatos helyszínrajza Végre azután a közgyűlés Speyer-kölcsön igénybevételére adott be pályázatot és 1926-ban 200.000 dollárt nyert el közműépítésre. A korábban készült tervekben előirányzott kapacitás csökkentésével napi 2500 m3 víz szolgáltatására épült ki a vízmű. A 15 kútból álló kútsorból két nyersvíz szivattyú nyomta a vizet a Kurtz-rendszerű vas-mangántalanítón keresztül a 2 x 50 m3-es tisztavíz medencébe. Ebből emelték a magasnyomású szivattyúk a 300 mm-es főnyomócsőbe, a városi hálózatba, illetve a Deákvár városrészben épült 2 x 500 m3-es szolgálati medencébe. A medence feletti városrészt akkor nyomólégüstös átemelő szolgálta ki. A terv szerint a hálózat hossza 31 km volt, a házi bekötések vízmérővel épültek, így 1800 db vízmérőt építettek be. Az eredetileg kitűzött határidőben csúszás következett be, mivel az először szállított csövek minősége nem volt megfelelő. A vízellátás szabályrendeletét (benne a díjakat) míg az üzemelés indulása előtt megszavazta a közgyűlés. Az ünnepélyes üzembe helyezés 1928. október 21-én történt meg. A vízigény fokozatosan növekedett. 1942-ben ezért újabb 15 kutat fúrtak és azokat a csőalagút 110 m-es meghosz- szabbításával kapcsolták a vastalanítóhoz. A kortársak a váci vízmüvet a jól tervezett és megfelelően üzemeltetett, önfenntartó közművekhez sorolták. (Lászlóffy 1940.) T örökszentmiklós Az 1738-ban mezővárosi rangot kapott települést a középkori oklevél Zenthmyclos néven említi. A török megszállás alatt elnéptelenedett, majd a 18. században újratelepült és azt követően az erőteljesen fejlődő város főjegyzője 1885-ben, a közgyűlésben a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátására szolgáló artézi kút fúrására tett javaslatot. A kút fúrása 1887-ben Zsigmondy Béla irányításával kezdődött meg és 1889. októberében a 411,3 méter talpmélység elérésével fejeződött be. A kút 160 m3/nap mennyiséget (8-9 1/fő/nap) adott. A város vízellátásának történetében a következő, meghatározó jellegű esemény 1928-ban történt, amikor újabb mélyfúrású kutak készültek és ezekre alapozva kiépült a közüzemi vízmű. A 3 db mélyfúrású kúttal, térszíni tároló medencével, gép73
