Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VI. A kultúrmérnöki hivatal feladatai
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig • véleményadást a törvényhatóságoknak ugyanezekben a tárgyakban, • városi, községi vízvezetékek előtervének, költségvetésének készítését, • vízvezetékre adott államsegélyek felhasználásának ellenőrzését, • városi, községi vízvezetékek működésének ellenőrzését, • szennyvíztisztító berendezések elbírálását. A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium34 legfontosabb munkája - elődeihez hasonlóan - a városok vízvezetéki terveinek, költségvetésének készítése volt, melyek megépítéséhez az ún. "Speyer35-kölcsön" adott segítséget. Ilyen volt 1921-ben Nagykanizsa, 1926-ban Esztergom, 1927-ben Gyöngyös, 1928-ban Vác vízműve. Köztük a váci a legjelentősebb, mely a Duna mellett ásott, parti szűrésű kutakból a 20.960 fős város lakosságát egészséges ivóvízzel látta el.36 Volt bizonyos fejlődés a községi vízvezetékek területén is. 1928-ban Törökszentmiklóson, 1924-ben Dorogon, 1931- ben Parádfürdőn, 1932-ben Balatonlellén, 1933-ban Bala- tonbogláron épültek új vízművek. A Földművelésügyi Minisztérium vízügyeket irányító V/a. (adminisztratív) és V/b. (műszaki) főosztályai az ivóvízellátás kérdésével közvetlenül a források és gyógyvizek védőterületeinek vonatkozásában foglalkoztak, közvetve pedig ellátták a kultúrmérnöki hivatalok felügyeletét. Ezek feladatköre az engedélyezési eljáráson kívül mindazon műszaki területekre terjedt ki, melyekkel a minisztériumok éppen nem foglalkoztak. Ide tartoztak a körzeti (városrészekre kiterjedő) vízvezetékek, az ipari vízellátás, a közületek kútjai, stb. A Fodor József által a 19. század második felében kezdeményezett közegészségügyi intézmény létrehozásáról végül az 1925. évi XXXI. törvénycikk határozott, amelynek alapján - a Rockefeller Alapítvány támogatásával megépített és felszerelt - M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet (az OKI.) 1927. július 1-én ünnepélyesen megnyitotta kapuit.37 Az Országos Közegészségügyi Intézet tevékenysége az első évtizedekben Az OKI a Belügyminisztérium felügyelete alatt működött. Részben egészségügyi feladatokat látott el, melynek során kémiai vízvizsgálatokat végzett. 1931-től megszervezték az egészségügyi mérnöki alosztályt, melynek feladata az első években a közegészségügy szempontjából megfelelő és olcsó falusi kutak mintáinak kidolgozása volt. Az intézet működésének első évétől kezdve foglalkozott az ivóvizek vizsgálatával, valamint a kútadatoknak és a vizsgálati eredményeknek rendszeres összegyűjtésével egy országos kútka taszterben. Ezt a munkát 1936. június 1-ig három osztályon végezték. A vizsgálatok bakteriológiai részét a Bacteriologiai Osztályon, a kémiai részét a Chemiai Osztály Vízalosztálya,38 a véleményezés munkáját, pedig az Általános Egészségügyi Osztály látta, sőt az ivóvizek biológiai vizsgálatának munkájába még egy negyedik, a Parasitologiai Osztály is bekapcsolódott. A vizsgálatok számának évről évre jelentkező nagy szaporulata miatt azonban ez a túlságosan széttagolt rendszer nem volt már megfelelő. Az intézet Külső Munkák Osztályán 1929-ben egy egészségügyi mérnöknek munkába állításával falusi kútjavító akció kezdődött. Az - 1931-től már az OKI Egészségügyi Az Országos Közegészségügyi Intézet épülete ma Mérnöki Alosztálya által irányított - feldat kettős célú volt; egyrészt azokat a közkutakat, melyek vizét az ellenőrző vizsgálatok ivásra alkalmasnak minősítették zöldkeresztes "Jó ivóvíz" felírású táblával látták el. Persze csak abban az esetben, ha a település elöljárói kötelezettséget vállaltak a kút karban- és tisztántartására,39 s a kutak vizének évenként kétszer vizsgálatra való beküldésére. Másrészt az állam és a Rockefeller Alapítvány által rendelkezésre bocsátott összeg segítségével elkezdték az úgynevezett "mintakutak" létesítését. A mintakutak követelményei a következők voltak: betongyűrűs, cementtel összeillesztett oldalfalak, melyek leg44
