Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VI. A kultúrmérnöki hivatal feladatai
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig si műszaki terveivel kapcsolatban fogalmazott meg rendelkezéseket. A vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvény módosítására és kiegészítésére fogadta el az országgyűlés az 1913. évi XVIII. törvényt. A benne foglalt 31. rendelkezés érdemben változtatta meg a közel 30 éve hatályos alaptörvényt. Az indokolás szerint az elmúlt évtizedek jogalkalmazói tapasztalatai tűzték napirendre a törvény revízióját. A jogalkotói cél hármas volt: • az ivóvizek kielégítőbb védelme; • a hajózás ügyének előmozdítása, továbbá • a vízben rejlő természeti erőknek a termelés (ipar) szolgálatába állítása. Ami az első célt illeti; a törvénymódosítás a közegészség- ügyi érdekekre hivatkozott, amikor előírta az artézi kutakra és a föld alatti gyűjtőművekre is az előzetes hatósági engedély megszerzését. Az engedély nélküli művek megszüntetését ugyanakkor azzal könnyítette, hogy a hatóság azt a "szükséghez képest" elrendelhette. A hatóság számára ugyanakkor biztosította a kötelezési jogkört a mű megszüntetésére (átalakítására) abban az esetben is, ha a mű következtében más vizek használata csökkent vagy megszűnt. Ha valamely artézi kútból több víz került felszínre, mint amennyit felhasználtak, a tulajdonost a vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezések építésére és átalakítások "foganatosítására" kellett kötelezni. A hatóság - e törvénymódosítás alapján - védőterületet állapíthatott meg,32 de csak a tulajdoni korlátozásokból eredő kárért való teljes kártalanítás mellett. A kártérítési felelősség azt terhelte, aki a védőterület megállapítását kérte. A védőterületet a hatóság (kérelemre, vagy hivatalból) akkor szüntethette meg, ha a védett vizet három éven át nem a rendeltetési céljára használták, vagy a védett víz a védelemre alkalmatlanná vált. A kivehető vízmennyiség mértékét a hatóságnak meg kellett megállapítania, de azt a hatóság le is szállíthatta, igaz, 10 éven belül újabb leszállításra már nem volt lehetőség. Az 1200/1914. FM. számú rendelet l-12§-ai kifejezetten az artézi kutak engedélyezéséről rendelkeztek. Közel két évtizeddel később, a 23.963/1933. FM. számú rendelet, pedig intézkedett az artézi kutak fúrásainak fokozottabb ellenőrzéséről. A hivatkozott rendeletekkel az volt a jogalkotói cél, hogy az engedélyezés megszigorításával, az artézi kutakkal okozott vízpazarlást megszüntesse. A rendelet alapján a M. kir. Állami Földtani Intézet véleményét az engedélyezés során ki kellett kérni, a fúrás alkalmával a víz minőségét, hőfokát meg kellett állapítani, rendszeres fúrási naplót kelKerekes-kút Párádon lett vezetni. A korábbi gyakorlattól eltérően a kút tervét (a csövezés feltüntetésével) az engedélyező hatóságnál be kellett mutatni. Az artézi kutak számának rohamos emelkedése megváltoztatta az addigi vízellátási rendszert és maga után vonta a szükséges jogi szabályozások kidolgozását is. Az utólagos vélemény szerint az 1913. évi XVIII. tv. - bár az ivóvízellátás megkönnyítése terén lényeges haladást jelentett, csak részben oldotta meg az artézi kutak ügyét, ugyanis nagyjából a Nagyalföld területén tette kötelezővé engedélyezésüket, s a vízpazarlás kérdését sem tisztázta egyértelműen. (Trümmer 1940.) Minisztériumok és a vízellátás ügye 1917-1931 között: Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium - Földművelésügyi Minisztérium - Belügyminisztérium 1917-ben, az első világháború idején a IX. te. értelmében szervezték meg a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot, mely 1931. december 31-ig működött. 1920-ban e minisztérium V. műszaki osztálya33 hatáskörébe utalták a lakossági vízellátás központi feladatait. Nevezetesen: • az állami kútfúró berendezés műszaki ügyeit, • az ivóvízbeszerzésre, egészségre ártalmas mocsarak le- csapolása, az erre nyújtandó segélyek megállapítását, • közvetlen véleményadást a Földművelésügyi Minisztériumnak vízvezetési, csatornázási, artézi kút stb. ügyekben, 43
