Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Fejér László, dr. Filotás Ildikó, dr. Juhász József, dr. Öllős Géza: Vízellátás kezdetei Magyarországon - IV. A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig - fejezetek a magyarországi vízellátás 18-19. századi történetéből
A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig. csökkenteni, s a bejutó vizet a rendelkezésre álló vízszállító edényekkel - a bányászat minimális zavarása mellett - a felszínre juttatni. Érthető tehát, hogy alapvető érdeke volt a bányászatnak a geohidrológiai viszonyok megismerése is. Nem véletlen tehát, hogy a bányászok hamar kiismerték a helyi vízkörforgás törvényszerűségeit. A minél pontosabb mennyiségi megismerés érdekében az első csapadékmérő állomásokat a bányák területén helyezték el. Az első empirikus összefüggések a leeső csapadék mennyisége és a bányából kiemelendő vízmennyiség között, valamint a késleltetés napra pontos meghatározása, ugyancsak a mélyművelésű bányákat irányító bányamérnököktől származnak. A bányavíz-védelem ugyan - az árvédelemhez hasonlóan - általában csak az elemi erők elleni védelmét szolgálta, mégis ebből indult ki a felszín alatti vízkészletek megismerése és a velük való ésszerű gazdálkodás. Ez volt tehát a réteg- és hasadékvizek készletgazdálkodásának az alapja. A bányamérnöki karon végzett szakemberek lettek a hazai szénhidrogén kutatás vezetői is. Ezen keresztül munkájuk révén ismertük meg Magyarország mélyföldtani és vízföldtani viszonyait. A trianoni béke diktátum után visszamaradt kis medence országban az 1921-től végzett kőolaj- és földgázkutatás lett alapja mindmáig a hév-, ásvány- és gyógyvíz ellátásnak. Ezeknek a kutatásoknak a nyomán lett az ország gyógyvíz nagyhatalom. A Miskolci Egyetem jogelődjének 1949. évi megalapítása előtti 214 éven át10 az országban a bányamérnökök kapták a legalaposabb természettudományos tudást, nevezetesen földtani, vízföldtani, vízkémiai ismereteket. Ezek az ismeretek számukra nem öncélúak voltak, hanem munkájuk elvégezhetőségének alapjai, bányásztársaik munkakörülményeinek, sőt életének feltételei. Az elmélet és a gyakorlat szoros összefonódása, a természettudományi és a mérnöki szemlélet ötvöződése biztosította, hogy a felszín alatti vizekkel való foglalkozásuk hazánk e fontos nemzeti kincsének hasznosítását európai szinten - nem egyszer a fölött - tartották. Nagy mélyfúró és vízfúró cégeink vezetői az államosítás előtt bányamérnökök voltak. Visszatérve a pesti műegyetemre, Petzelt József után közel fél évszázaddal, Pfeifer Ignác, a műegyetem magántanára oktatási programjában a Víz technológiája c. tárgyról azt bizonyítja, hogy ez tekinthető az ivó-, az ipari- és a szennyvíztisztítás, ill. a vízellátás alapvetésének.11 Munkájának fejezetei: "A természetes vizek összetétele. A víz- hasznosítás ipari célokra, a hazai vizek vizsgálata. Vizek tisztítása kémiai és mechanikai módon. Előmelegítök. Iszapfogók. Felületi kondenzátorok. Víztisztító szerkezetek. Víztisztító telepek ellenőrzése. Ivóvizek megítélése. Szennyes vizek tisztítása." Nem lehet azonban azt sem állítani, hogy az addig eltelt 50 év alatt szinte semmi nem történt a vízellátás oktatása terén. A budapesti műegyetemen az 1878-ban megalakított Vízépítészettani tanszék Klimm Mihály professzorsága idején oktatta a városi vízellátás alapjait is. Klimm vízépítéstani jegyzete az átfogó vízszabályozási ismeretek mellett foglalkozott a lakossági vízszükségletekkel (ezen belül megkülönböztette az emberek és állatok ivóvízigényét,12 a főzéshez szükséges vizet, valamint a tisztasági vízigényt), de külön csoportosítva részletezte a közszükségleti vízigényeket is (ezek között említve az utcák, terek és kertek locsolási, valamint az épületetek tűzoltási igényét). Ugyancsak végigvette az ipari vízszükségletek fajtáit. A vízvezetékek tervezésénél felhívta a jövő mérnökeinek figyelmét, úgy kalkuláljanak, hogy a kiépülő rendszer 10 év múlva is ki tudja elégíteni az igényeket. Klimm egyetemi jegyzete a körülményekhez képest behatóan tárgyalta a forrásokból, parti szűrésű kutakból, kút- rendszerekből nyerhető víz vezetésének és szétosztásának technikai megoldásait, foglalkozott a víztartó medencék és víztornyok tervezési kérdéseivel is. Természetesen nem hiányozhatott a kéziratos tankönyvből a használt víz elvezetésének, csatornázásának részletes taglalása sem. A víziközművekkel kapcsolatos ismeretek oktatását sürge32
