Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Fejér László, dr. Filotás Ildikó, dr. Juhász József, dr. Öllős Géza: Vízellátás kezdetei Magyarországon - IV. A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig - fejezetek a magyarországi vízellátás 18-19. századi történetéből

A középkori közkutakról a vezetékes vízművekig. A hódmezővásárhelyi artézi kút 1876-tól Zsigmondy Béla vezetésével sikeresen működött a cég, s az Alföldön több artézi kút készült tevékeny ségük keretében. Ezt követően, 1882-1892 között még 31 víz­feltáró fúrást fejeztek be eredménnyel. Ezek közül leginkább említésre méltóak az alábbiak: Szabadka (MÁV állomás), Herkules-fürdő, Félix-fürdő, Hódmezővásárhely (Nagy András János-féle kút), Szentes (városi közkút), Püspökla­dány (a MÁV állomás második kútja), Arad (városi közkút), Szeged (városi közkút és a MÁV-állomás kútja), Szarvas (Pi­ac téri kút), Kisújszállás, Törökszentmiklós, Lajosmizse, Ör­kény. A felsorolásban külön ki kell emelni a második hód­mezővásárhelyi kutat,6 amelynek költségeit a közjó érdeké­ben a módos parasztpolgár, Nagy András János és neje, Mucsi Mária vállalták magukra. Nemes gesztusukról tanús­kodik a kúton elhelyezett emléktábla is. Feltétlenül említésre érdemes az 1886-ban fúrt artézi kút, mely a püspökladányi vasútállomás vízellátására készült. A Zsigmondy Béla készítette 227,4 méteres mélyfúrás 414,7 m-Vnap, 22,4°C vizet adott 3 m-rel terepszint felett. A vízzel együtt 43 mVnap metángáz is feltört. A száz évvel később oly sok problémát, sőt halálos balesetet is okozó gáztartalom akkor ott szenzáció volt. A MÁV Igazgatóság a gázt a pályaudvar világítására használta fel. Az 1880-as évek végén már több kútfúró vállalkozó foglal­kozott mélyfúrással és az aránylag kis mélységben elérhető artézi vizet számos helyen hozták felszínre. 1888 végén Zsigmondy Béla Debrecen városával is megálla­podott egy ún. pozitív artézi kút fúrásáról, de hiába fúrt le 837 méter mélységig, a víz tükre 3,6 méternyire a felszín alatt maradt. Ilyen értelemben a debreceni fúrás nem érte el célját, tudományos tekintetben mégis egyedülálló volt, mert ebben a korban ez volt a legmélyebb alföldi fúrás, amely számos - az Alföld kőzetviszonyival kapcsolatos - geológi­ai kérdésre választ adott. Zsigmondy Vilmos 1888-ban be­következett halála után a Zsigmondy cég tovább működött az artézi kutak fúrása terén. Az általa követett módszer tér­hódításait mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy az 1873-as emlékiratát követő másfél évtized alatt, az Alföld közepén összesen 56 artézi kút készült. Ebben az időben gomba módra szaporodtak a kútfúró vál­lalkozások. Számos fúrómester a Zsigmondy-cégnél tanulta meg a szakma fogásait. Az 1890-es évektől kezdve az artézi kútfúrás az Alföld némely részén valóságos mánia lett.7 A szakszerűen dolgozó mestereken kívül boldog-boldogtalan, teljesen képzetlen emberek fúrtak jól-rosszul, minden rend­szer nélkül, mivel szinte minden nagygazda saját kutat akart az udvarán látni, melynek vize azután érdemi felhasz­nálás nélkül folyt el. A vázolt állapot alapvetően jellemezte a kifejezetten ma­gánipari tevékenységét jelentő kútfúrást. A vállalkozó leg­feljebb saját kockázatának csökkentésére alkalmazott szak­embert (a dologhoz igazán értő geológus alig volt!), és fel­tárási eredményeit szigorúan üzleti titokként kezelte és hasznosította. A feltárásokra jellemző helyzet csak a triano­ni döntés után változott jelentősen.8 A vízellátás tudományos oktatásának kezdetei Magyarországon A települések vízellátási gondjaival a delejtűs papon és a képzett geológus-bányamérnökön kívül még sokan foglal­koztak, ám meg kell állapítani, hogy mérnökeink nem túl sok útravalót kaptak e téren a hazai mérnökképzés felleg­várában, a pesti műegyetemen. A legelső magyar nyelvű vízépítéstani jegyzet, Petzelt Jó­zsef professzor Vízmoztan c. tankönyve.9 A vízhaszonépítészet címszó alatt röviden foglalkozik az "Esővíztartók, ...utcavíz, szemét és házivíznek vezetése, ganaj el- lísztatására szolgáló csatornák..." kérdéskörével. Ha azonban a vízkitermelés és vízvezetés tudományának hazai gyökereit akarjuk felkutatni, akkor nem a pesti mű­egyetemen kell vizsgálódásainkat elindítani. Egy ősi mesterség vívott mindig nagy küzdelmet a talajban és kőzetekben tárolt vizekkel, s ez a bányászat volt. A mély- művelésű bányák egyik réme volt ugyanis a bányavíz, amit gravitációsan, vagy aknán keresztül a felszínre emelve el kellett távolítani. A nagyon egyszerű körülmények között dolgozó bányamérnökök egyik igen fontos feladata volt: a kiemelendő bányavíz mennyiségét a lehető legkevesebbre

Next

/
Thumbnails
Contents