Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVIII. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete
47. 1888-ban a nagyváradi törvényhatósági bizottság Arthur Olwein bécsi tanárt kérte fel a tervek elkészítésére. Az első variációt nem fogadták el, és így 1892-ben újat állított össze. 1894-ben Walser budapesti vállalkozót bízták meg a kivitelezéssel. (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1897. 18-19. p.) 48. A vízvezetéki ügyek összehangolására megalakított bizottmány fennhatósága alatt "vízvezetéki irodá"-t szerveztek, mely 1868. február 19-én kezdte meg működését. William Lindley mérnökön kívül személyzetéhez tartozott Busse Ernő főmérnök, Lechner Károly számtiszt, Schmidt Gusztáv műszaki díjnok és egy hivatalszolga. 1869-ben az irodát átszervezték: a személyzethez tartozott egy-egy felügyelő, ellenőr, raktáros is. Ebben a felállásban az iroda 1872-ig működött. 49. Dóka - Fejér 1996. 6. p. 50. Az újpest-káposztásmegyeri vízmű átemelő telepének terveit az 1930-as évek második felében Rados Kornél építészi irodája készítette. 51. A korábbi századokban a győri lakosság vízszükségletét jobbára a házak udvarán ásott kutakból elégítette ki, amely víz a Duna közelsége és a kavicsos talaj miatt sokáig megoldást jelentett. Egy 1703-ból származó telekkönyvi adat szerint 120 ásott kutat használtak a győriek. (Péchy 1974) 52. Boronkai Pál: A 75 éves Soproni Vízmű története. Sopron, 1967. 53. Ez a körzet már korábban rendelkezett vízvezetékkel, amely nem volt része a később kiépült városi vezetéknek. 54. Állítólag a gyakori nagyvizek, valamint a közeli vasútépítés munkálatai következtében romlott a víz minősége. 55. Jellemző a helyzetre a város csatornázása, ahol a követendő rendszer megválasztásában döntő mértékkel esett latba a rendelkezésre álló öblítővíz mennyisége. Szeged mérnöke, Farkas Árpád úgy ítélte meg, hogy az öblítővizet - a várható nagy költségek miatt - nem szerencsés maradéktalanul a városi vízműből vételezni. Véleménye szerint a Tisza vizét sem lehet erre használni, mert - főleg nyáron - csak költséges szivattyúzással nyerhető ki a folyóból a szükséges mennyiség, tehát külön artézi kutat kell fúrni e célra. Farkas elképzelése szerint a főgyűjtő-csatornák öblítésére az említett artézi kút vizét, a mellékcsatornák tisztántartására. (Farkas Árpád: Szeged város csatornázása. 8. p.) 56. Csak érdekességként említhető, hogy Sátoraljaújhelyen a központi vízellátás azzal is elhíresült, hogy a trianoni határkiigazítással a vízmű továbbra is a magyar fél birtokában maradt, jóllehet egyes műtárgyai a határ túlsó oldalán működtek. (Karácsonyi 1999.) 57. A lakott városrészek között a legnagyobb magassági különbség 42 méter volt! 58. Varga József: Esztergom szabad királyi város vízvezetéki terveinek ismertetése. Budapest, 1906. 37-41. p. 59. Igaz, hogy ennek a gyakorlati hasznosítására nem sok esetben kerülhetett sor, hiszen 1936-ban az ország 3383 községéből központi vízvezetékkel (vízművel) mindössze 23 település rendelkezett! 60. Az első vízszolgáltatási szabályrendeletet 1871. január 4-én alkotta meg Pest sz. kir. város közgyűlése. 61. Az üzemigazgatás szervei: a közgyűlés, a közület legfőbb közigazgatási vezetője (a polgármester), az üzem felelős igazgatója, valamint az üzemi választmány voltak. Az üzem felügyeletét a kiküldött miniszteri biztos látta el, aki részt vehetett a választmány ülésein, óvást emelhetett az állam vagy a közület érdekeibe ütköző döntések ellen. 62. Lászlóffy Woldemár szerk.: Magyarország ivó vízellátása. Budapest, 1940. 197-212. p. 63. Balázs Endre: A székesfőváros új vízszolgáltatási szabályrendelete. 1941. 64. A fúrt kutak és községi vízvezetékek esetében a megrendelő állta az építés költségeit. A tervek elbírálása a közegészségügyi mérnöki szolgálatnál ingyenes volt, s a szolgálat segített magánál a tervezésnél is. Amikor az I. világháború után körzeti vízművek épültek, ennek költségeit több település együtt fizette. A vízdíj beszedése, fel- használása szintén az üzemeltető községek illetősége volt. 65. Papp Rémig 1938. évi tanulmánya 66. Nagy László szerk.: A vízgazdálkodás fejlődése. TIT, Bp., 1970. 313. p. 67. 686/1948. (IV. 28.) GF. sz. határozat 68. 6060/1948. (VI. 2.) Korm. sz. rendelet 69. OVL 19. 2.h. ÖVEI, vegyes ir., rendeletek 70. A Kormány 9170/1948. sz. alatt rendeletet adott ki az ország ivóvízellátásának és az ezzel kapcsolatos csatornázás rendezésének tárgyában. 71. OVL 19. 2.h. OWH, Beszámoló 1949-ről 72. OVL 19. 2.a. KPM, 8753/41/12-1/1950. és 8753/30/Sze/13-1 /1950-1951. 73. Bényey Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése. (Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 61.) Budapest. VIZDOK, 1974. 41. p. 249
