Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVIII. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően mindannyiunk felelőssége. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete Magyarország vízellátásának fejlesztése céljából a vízművek szövetsége létrehozásának gondolata akkor az országban működő kis számú üzemeltetők összefogását szükségesnek tartva már 1932-ben felmerült. A Városi Mérnökök Országos Szövetsége üzemi szakosztályának 1932. május 9-i ülésén Farkas Imre, Győr város műszaki tanácsosa "a hazai városok és községek vízellátásának és csatornázásának előbbre-vitele érdekében" a Magyarországi Vízművek Országos Szövetségének megalakítására tett javaslatot. A Szövetség egyrészt a vízművek üzemi statisztikai adatait gyűjtötte volna össze, másrészt a vízművek és csatornázások építéseinek ügyét segítette volna az ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok terjesztésével, javaslatokkal. A szövetség tagjai a közüzemi vízművek és csatornaművek, pártoló tagjai azok a városok és községek lettek volna, amelyeknek még ilyen közművük nem volt.178 A javaslatot az akkori miniszterelnöknek, Gömbös Gyulának címezve 1936-ban egyetemi tanárok támogatásával, s a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya, valamint a Városi Mérnökök Országos Szövetsége nevében megismételték, eredménye azonban csupán az 1938-ban megrendezett Országos Ivóvízellátási Nagygyűlés lett. 1938. április 28-án, a M. kir. József Nádor Műegyetem dísztermében került sor a rendezvényre, a nagygyűlés fővédnökének, Horthy Miklós kormányzónak jelenlétében. A megnyitó beszédet Pap Ferenc, a Székesfővárosi Vízművek vezérigazgatója, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke tartotta, a közönség soraiban ott ült dr. Darányi Kálmán miniszterelnök179 és Bornemissza Géza iparügyi miniszter. A nagygyűlésen elhangzott, hogy késlekedik az ország lakosságának egészséges ivóvízzel való ellátása, és ez a kérdés mindaddig nem részesült olyan megítélésben, mint amilyenre fontossága miatt igényt tarthatna. A nagygyűlés célul tűzte ki az ország figyelmének felhívását a vízellátás halaszthatatlan kérdésére, de emellett célként fogalmazódott meg Magyarország víznyerő helyeinek felmérése, nyilvántartásba vétele is. Harmadik feladatként a jogalkalmazásban jelentkező közigazgatási akadályok elhárítását jelölték meg a szakemberek. "A megfelelő vízellátás fokmérője valamely hely színvonalának és gazdasági helyzetének" hangoztatta zárszavában Rohringer Sándor professzor, a Műegyetem rektora. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a vízellátás ügyeit három helyen intézik (a belügyi, iparügyi és földművelésügyi tárcák), és így egységes vízellátási politikáról így nem lehet szó. Kívánalomként hangzott el, hogy a törvényhozás az ország vízellátását közérdekű feladatnak nyilvánítsa, és annak végrehajtásához független állami szervet létesítsen, valamint e közérdekű cél elérését anyagilag is biztosítsa. "Kívánatos lenne a vízellátás országos ügyeinek egy kézbe fogása és a minisztériumoktól különválasztott Országos Vízellátási Intézet (Hivatal) felállítása, amely a mostani minisztériumok egyes osztályaiból alakulna. Emellett jöhetne létre az Országos Vízellátási Tanács, mely javaslattevő, tanácsadó, a döntéseket elősegítő és ellenőrző szerv lenne." A nagygyűlés után azonban az országban súlyos belpolitikai válság kezdődött,180 még azon a nyáron egyre nőtt a külpolitikai feszültség is. Mindezek miatt a kormányzatra olyan feladatok hárultak, melyek miatt a vízellátás kérdéseivel nem foglalkoztak. A vízi-közmű szolgáltatást végző szervezetek szakmai érdekképviselete csak az üzemeltetők megyei szintű szervezeteinek a 1960-as évek elején történt kialakítását követően 1970-ben jött létre. Ekkor alakult meg 33 tagvállalattal a FORRÁS Tanácsi és Vízügyi Vállalatok Egyesülése.181 Az Egyesülés létrehozását az akkori gazdasági és politikai helyzet is indokolta. Az új gazdasági mechanizmus lazította a korábbi merev vállalatközi rendszert, s lehetőséget adott számukra a gazdálkodás-termelés hatékonyabb együttműködési formáinak alkalmazására. Korábban a vállalatok közötti kooperáció jelentős mértékben az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatóságán keresztül valósult meg, hiszen ez a központi hivatali szervezet foglalkozott a vállalatok információcseréjével, a vállalatok műszaki-gazdasági tevékenységét érintő főbb feltételek kialakításával, stb.182 Az 1960-as évek végére ugyan kialakult és megerősödött az üzemeltető vállalatok szervezete, de az abban az időszakban jellemző nehézkes anyagbeszerzési, technikai helyzet az üzemeltetők szorosabb összefogását, együttesen való hatásosabb fellépését igényelte. A vállalatok ugyanis - miközben a növekvő közműellátási igényeket kielégítve fokozták kivitelezői kapacitásaikat - a hazai szűkös anyag- és eszközipari piacon külön-külön, csak mint "kisfogyasztók" jelentek meg, s ezzel az "egyéb ellátandó" szektorba kerültek. Ez azt is jelentette, hogy a nagyobb felhasználók kielégítése után kerültek sorra, esetenként nem részesültek az árkedvezményekből, ill. csak felárral juthattak a kívánt termékekhez, egyedi külföldi berendezések iránti igényeiket csak késve, nehézkes bürokráciával terhelten tudták kielégíteni, stb. A Forrás Egyesülés a legfontosabb gépek, berendezések, anyagok közös beszerzésével, műszaki, fejlesztési feladatok kezdeményezésével, összehangolásával, továbbá a szakmai információáramlás meggyorsításával hozzájárult a tagvállalatok hatékonyabb, biztonságosabb üzemviteli munkájához és ezen keresztül a vízellátás, csatornázás fejlesztéséhez.183 Az Egyesülés a szakoktatás területén úttörő jellegű munkát végzett és jelentős haladást ért el. Az OVH oktatási tervei és tananyaga alapján közreműködött a "víz és csatornamű üzemvezetői" tanfolyamok szervezésében. Az üzemeltető 236
