Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVI. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény - XXVII. 1996-tól napjainkig terjedő időszak jogi fejlődése
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően tásáról való gondoskodást az önkormányzatok kötelező és kiemelt feladatává tette; a települési szennyvízelvezetést azonban a fakultatív feladatok közé sorolta. Ez a jogszabályi előírás az ivóvízellátás és a csatornázás közötti különbséget tovább növelte, annak ellenére, hogy a csatornázás fejlesztése a korábbi évekhez képest erőteljesebbé vált. Ez a körülmény a jelenleg hatályos vízügyi joganyag legnagyobb ellentmondása. Az 1990-es évtized végi jogfejlesztésének eredményeként olyan jogszabályok, valamint jogszabálynak nem minősülő, az állami irányítás egyéb jogi eszközének tekinthető intézkedések kerültek kiadásra, melyek újszerűek, a korábbi szabályozásokhoz képest mindenképp korszerűnek tekinthetők és nem utolsó sorban az EU-s csatlakozás követelményeinek a kielégítését is szolgálták. E jogszabályok köréből kiemelendő a Nemzeti Környezet- védelmi Program, melynek "a vizek védelme" fejezete tartalmazza mindazokat a hosszú távú célokat és feladatokat, melyeket a program alapján a szennyvizek tisztítása terén teljesíteni kell. Magyarország települési szennyvízelvezetési keretterve tartalmazza a vízkészlet-gazdálkodási, ökológiai és az EU által megfogalmazott követelmények figyelembevételével a fejlesztések irányait és a megvalósítás költségeit. A kerettervre alapozva a Kormány 2207/1996. (VII. 24.) sz. határozatával elfogadta Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveit, melyek meghatározzák a fejlesztések fő irányait, a program ütemezését, a kormányhatározat emellett konkrét feladatokat is előír .A szennyvízelvezetési, és tisztítási program szerves része és meghatározó eleme a kiemelten kezelt főváros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítását elősegítő kormányprogram. A programmal lefedett fejlesztések az országosan elvezetett szennyvizek, több mint háromnegyed részének a tisztítását foglalják magukban. Kormányrendelet szabályozza a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmét. Az ismertetettek mellett a szennyvizek tisztítása és kezelése tárgyában feladatokat, célokat és eszközöket fogalmaz meg a "Magyarország vízgazdálkodási politikája" és "A Vízgazdálkodás Középtávú Stratégiája" című anyag. A jogi szabályozás és kezelésre irányuló joganyag azonban még nem tekinthető teljes mértékben kielégítőnek. A szennyvizek tisztítására és kezelésére vonatkozó előírások a jogforrási hierarchia valamennyi formájában megtalálhatók. A szabályozás rendelkezik törvényi alappal, de abból kiindulva a kormány- és miniszteri rendeleteken át egészen a jogszabálynak már nem is minősülő OVH rendelkezésekig valamennyi szinten fellelhető. A viszonylag nagyszámú jogszabály általában alacsony szintű, emellett joghézagok is találhatók. Az előírások egy része valóban hatékony és korszerű (ez elsősorban az új jogszabályokra vonatkozik), más része azonban oly annyira elavult, hogy tőle semmilyen értékelhető joghatás, vagy a jogellenes magatartás elkövetésétől való visszatartó erő nem várható. További jellemző, hogy a jelenlegi jogi szabályozás kifejezetten bírság-centrikus, bár az elavult jogintézmény működésétől ma már hatékonyság és eredményesség nem várható. Jogalkalmazási tapasztalat, hogy a csak tiltásokat és korlátozásokat tartalmazó jogszabályok nem elegendőek. A bírságok jelenlegi rendszere ily módon elfogadhatatlan, annak esetleges új jogintézménnyel történő felváltása feltétlenül szükséges. A fizetési kötelezettségekkel - ideértve a bírság megfizetését is - kapcsolatos szabályozásban meg kell teremteni az érdekeltség jogi alapjait és abban az esetben, ha ez feltétlenül szükséges ugyanilyen fontos a hathatós kényszerítő erő alkalmazása is. A jogi helyzet sajátossága, hogy a szennyvíztisztítás és kezelés szakmai előírásai és követelményei - a már hatályos jogszabályok alapján - elsődlegesen az engedélyezési rendszeren keresztül érvényesülnek. A szennyvíztisztítás körébe tartozó valamennyi létesítmény ugyanis engedélyköteles és a rá vonatkozó engedélyezési szabályokat a korszerűnek minősíthető vízgazdálkodási és környezetvédelmi hatósági jogszabályok határozzák meg. A jogi szabályozásnak a belső szakmai okok, problémák mellett olyan kérdésekre is megfelelő választ kell adnia, mint a vízgazdálkodással kapcsolatos minisztériumi hatáskörök, illetőleg feladatok elhatárolása, összehangolása, hiszen a szennyvíztisztás és -kezelés a környezetvédelem és a vízgazdálkodás határmezsgyéjén helyezkedik el. Ugyanilyen jelentőségű kérdés az önkormányzati önállóság és az Európai Uniós követelmények közötti összhang, a kapcsolat jogi alapjainak megteremtése, mivel az önkormányzatok számára jelenleg nincs kényszerítő erő a feltételek megteremtésének feladatában. Az elmúlt években komoly előkészületek történtek a szennyvíztisztítás és kezelési jogintézmények továbbfejlesztésére. Kidolgozták a környezetvédelmi törvény alapján a környezetterhelési díjról szóló jogszabály szakmai anyagát. E tervezettel összefüggésben a bírságolás rendje is megújult. A környezetterhelési díj forrásképző szerepe mellett a környezetszennyezés megelőzését csökkentését is szolgálja, emellett megfelelő szankciót jelent a jogsértő magatartások esetében. A jogfejlesztés egy másik iránya a vízkészletjárulék jogintézményének továbbfejlesztése, azaz kiterjesztése egy másik jelentős engedélyezési körre; a használt vizek bebocsá- tóira. Ezáltal bevezetésre kerülne a szennyvízbevezetési járulék jogintézménye. E két jogszabálytól az várható, hogy a lakosság rácsatlako234
