Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIV. Fejlesztések az 1990-es években a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása érdekében
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Laboratóriumi munka a Fej érvíz Rt.-nél egészségügyi hatóság egyedi határértékeket engedélyezett. A tisztítási technológia további módosítása, kiegészítése eredményeként a víz minősége 2002-től fokozatosan javult, és 2004-től mindenben tekintetben megfelel a követelményeknek. A víz keménysége azonban a bányavíz felengedésének hatására 22-ről 30 német keménységi fok fölé emelkedett, mely megnövelt mértékű polifoszfátos kezelést tett szükségessé. Mivel Székesfehérvár átlagos napi vízigényének mintegy felét biztosító kincsesbányai víz - a felengedés következtében előálló - minőségváltozása nem volt előre tervezhető, 1998-ban a Fejérvíz Rt. 77 m-esre mélyítette a használaton kívüli, elapadt csőri karsztaknát, mely ettől kezdve a városnak napi átlagban 5000 m3, csúcsban pedig akár 10 000 m3 tiszta vizet biztosít. A hálózatok vízminőségének javítása, a másodlagos szeny- nyeződés csökkentése, a folyamatos áramlás elősegítése céljából a városi vízművek peremkerületeiben tervszerűen történt, illetve történik az ágvezetékek körvezetékes hálózati rendszerré való átépítése. Ez, az elsősorban a minőség javítása érdekében végzett fejlesztés a települések perifériális részeinek vízellátásba való kapcsolását is elősegíti. Részben a víz minőségének javítása céljából, részben a gazdaságos üzemeltetés a biztonságos ellátás miatt alakítottak ki a már korábban megépült községi vízművek összekapcsolásával kistérségi rendszereket az 1990-es években. Az egészségügyileg kifogástalan vízbázishoz kapcsolt rendszer kialakítása lehetővé tette a nem megfelelő minőségű termelő telep üzemen kívüli állapotba helyezését (pl. Heves megyében, Győr-Sopron megyében). A megfelelő minőségű víz szolgáltatása érdekében az évtized elején vált kiemelt feladattá a vízbázisok védelme. Kijelölték a sérülékenynek minősülő felszín alatti vízbázisokat és előírták az azok védelme céljából szükséges intézkedéseket, tilalmakat. Megtörtént a vízbázisok hidrogeológiai védőidomainak meghatározása és határozatok születtek az esetlegesen szennyeződéseket okozó tevékenységek felszámolására az ún. elérési idő figyelembe vételével. A vízminőség megőrzését, javítását elősegítő fejlesztések közé sorolhatók a vízművek laboratóriumaiban végrehajtott fejlesztések, a műszerezettség színvonalának emelése. Bár a vízmű üzemeltetők szervezeteinek keretében 1990 előtt is működtek laboratóriumok, a megyei szervezetek felbomlásával ezek nagy részét újjá kellett szervezni. Az 1990-es években a vízminőség védelem előtérbe kerülésével a laboratóriumok munkájának szerepe növekedett, a kémiai vizsgálatok, biológiai, bakteriológiai egyes szolgáltatóknál radiológiai vizsgálatokkal bővültek. Ezek végzéséhez, a termelt és szolgáltatott víz folyamatos ellenőrzéséhez modern műszerekkel látták el a laboratóriumokat. A Szakmai Szövetség keretében szoros munkakapcsolat alakult ki az üzemeltető szervezetek laboratóriumainak vezető között. A 20. század végén történt fejlesztések a kifogástalan minőségű víz szolgáltatása mellett a vízellátás biztonságának, a gazdaságos üzemeltetés feltételeinek megteremtésére irányultak. A víztermelés biztonsága céljából építették ki - ahol még ez nem létezett - a vízmű telepek kétoldali energiaellátását legalább a nagyobb vízműveknél. Ugyancsak a szolgáltatás biztonságát eredményezte a községi vízműveknek regionális rendszerekhez való csatlakoztatása, pl. a Borsodi Regionális Vízmű nyugati irányba való kiterjesztésével (Bor sodnádasd-Bükkszenterzsébet térsége) a Mohács-Pécs távvezeték mentén. A Nyugat-nógrádi térségi rendszer zavartalan ellátása érdekében 1992-93-ban épült meg a DMRV Duna bal-parti regionális rendszeréhez, a dunai vízbázishoz való kapcsolatot jelentő távvezeték. A Duna bal-parti regionális rendszer két gödöllői fővezetékét 1998-ban nyomásfokozó telepen keresztül regionális távvezetékkel kapcsolták össze a Veresegyháza körzetében egyre növekvő igények zavartalan kielégítése végett. Az üzembiztonság javítására épült meg a Veszprém megyei Bakonyalja térség vízellátó rendszerének a Győr megyei Pannonhalmi kistérségi vízművel való kapcsolatát lehetővé tévő távvezeték. Hasonló módon Százhalombatta vízmüvének az Érd térségi rendszerrel, NA 300-as vezetékkel való összekapcsolása ugyancsak az ellátás biztonságát szolgálja. Magyaróváron az NA 400-as nyugati távvezeték 1994-ben történt megépítésével a város ellátásának biztonsága a kétoldali vízbetáplálással javult. A gazdaságos, a költségeket csökkentő üzemvitel céljából végrehajtott fejlesztések jelentős szerepet kaptak a vízellátás 1990-es években történt fejlesztésében. A víztermelő telepeken a régi nem megfelelő 229
