Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXV. Vízművek üzemeltetése 1970 után

Vízellátás fejlődése a második világháborút követően hatásfokkal üzemelő gépegységek cseréjére került sor. A gépházakba beépített új gépegységek, melyek között ter­mészetesen több fordulatszám szabályozással működő is alkalmazásra került, jobb hatásfokkal, az üzemi körülmé­nyekhez alkalmazkodva, kisebb energiafelhasználással és így gazdaságosabban működnek. Ugyancsak az üzemkölt­ségek csökkentése érdekében cserélték ki a vízművek jelen­tős részénél a víztermelő kutak búvárszivattyúit jobb hatás­fokú modern egységekre. Korszakváltónak minősíthető a magyarországi vízellátás történetében a vízművek számítógépes vezérlésének, a fo­lyamatirányító rendszerek kiépítésének, alkalmazásának kialakítása. A jelentős költségekkel megvalósított rendsze­rek lehetővé teszik a víztisztító telepek programozott, haté­kony üzemeltetését, a több kútteleppel működő vízművek igényekhez alkalmazkodó, vízminőségi kívánalmakra is ki­terjedő gazdaságos működtetését. Nagyobb vízellátó rendszerek összehangolt, a hálózati igé­nyek követelményeinek, a tárolók gazdaságos kihasználá­sának szempontjait is figyelembe vevő működését korsze­rű folyamatirányító rendszerek kiépítésével biztosítják, me­lyeket diszpécser központokból irányítanak. Ezeknek a rendszereknek kiépítése már az 1980-as években megindult elterjedése és széleskörű alkalmazása azonban az 1990-es évek során valósult meg. Vízművek üzemeltetése 1970 után Az üzemeltető szervezetek 1960-as évek első felében végre­hajtott összevonása, a nagyobb területre, főként megyékre kiterjedő szervezet működése - ahogy azt 25 év tapasztala­ta mutatja - hatékony volt. Az üzemeltetés színvonala a szakemberek képzésének megindításával, megfelelő mű­szaki képesítéssel rendelkező vezetők munkába állításával, átgondolt szervezetek (hibaelhárítás, javító bázisok, köz­ponti anyagellátás stb.) kialakításával, a gépjárművek, munkagépek, a szükséges munkaeszközök számának nö­velésével folyamatosan emelkedett. Az ellátás biztonsága elsődleges szempont volt az üzemeltető szervezetek tevé­kenységében. Megszervezték az ügyeleti rendszert és gon­doskodtak ennek anyagi hátteréről is. Folyamatosan bővült a fogyasztói csatlakozások vízmérő­vel való felszerelése, a vízmérős fogyasztók aránya 1990- ben megközelítette a 100 %-ot. A vízmérők felszerelése és a csőhálózati szivárgásokat felderítő korszerű berendezések elterjedése jelentős mértékben hozzájárult a hálózati veszte­ségek csökkentéséhez. A vállalatok létrehozták vízmérőja­vító, hitelesítő részlegeiket. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb városokban, hanem több kisebb településen is kiépült a víztermelő telepek ké­toldali áramellátása a biztonságos szolgáltatás érdekében. Valamennyi üzemeltető vállalat létrehozta vízminőség vizsgáló laboratóriumát, megszervezte a rendszeres minta­vételt és ellenőrzést. Az üzemeltetés műszaki színvonalának emelését és a válla­latok szervezetének fejlődését elősegítette a falvak vízellá­tásának az 1970-1990-es években történt nagy mértékű nö­vekedése, ebben a vízmű építésben egyébként az üzemelte­tő vállalatok építési részlegeikkel jelentős részt vállaltak. A községi vízművek számának növekedése szükségessé tette a megyei vállalatok decentralizálását, a központ irányítása mellett működő körzeti központok létrehozását. így alakul­tak ki az üzemvezetőségek, üzemmérnökségek, melyek az évek folyamán mind önállóbban végezték munkájukat a személyi és anyagi ellátottság erősödésével. Az 1970-es évek második felében a vízművek üzemelteté­sében korszakváltó fejlődés indult meg a számítógépes üzemirányítás, a folyamatszabályzó műszerek, a távvezé­relt üzemvitel, az URH kapcsolati rendszerek kialakításá­val. Nem azonos időpontban és vállalatonként különböző szinten, de mindenütt megkezdődött, majd az 1980-as években a számítástechnikai berendezések, az üzemálla­pot mérésre-jelzésre való műszerek, a mikró-számítógépes üzemirányításra szolgáló eszközök (PC) megjelenésével, alkalmazásuk kifejlesztésével lényegében minden üzemve­zetőségi központban megjelentek az irányítást végző disz­pécser központok. A számítástechnika alkalmazása nemcsak a műszaki irá­nyítás, adatgyűjtés, archiválás, hanem az ügyviteli prog­ramcsomagok segítségével a tárgyi eszköznyilvántartás, anyaggazdálkodás, vízdíjszámlázás, bérszámfejtés, stb. munkáját is hatékonyabbá tette. Lehetővé vált a rendszerek üzemállapotának áttekinthetősége, az adatrögzítés pontos­sága, gyorsasága, a vízkormányozás közvetlen irányítása, szükség esetén a meghibásodás gyors kiiktatása és az üzemvitel gazdasági szempontok szerinti optimalizálása. A telemechanikus üzemirányítás nagy szerepet kapott a vízkezelő telepek üzemeltetésében, és a víztermelő kutak, kútsorok költség hatékony működtetésében. A vízművek folyamatszabályozással való üzemeltetésé­nek kifejlesztésében a Veszprém megyei Vízmű Vállalat úttörő szerepet vállalt. A különböző célú programcsoma­gok kifejlesztése és alkalmazása a legnagyobb adattömeg­gel dolgozó Fővárosi Vízműveknél történt meg. A korsze­rű üzemeltetés alapját képező nyilvántartás, a térinforma­tika rendszerek kialakításában a nagyobb vidéki vízmű­vek jártak élen. A vízművek megfelelő színvonalon való üzemeltetését nemcsak a hatékony szervezet kialakításával, hanem a vál­lalatok gazdasági stabilitásának megteremetésével kellett megvalósítani. A második világháborút követően a vízügyi szolgáltató vállalatok gazdálkodásának pénzügyi fedezetét az állami költségvetés biztosította. 230

Next

/
Thumbnails
Contents