Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően 1960-ban helyezték üzembe a Pécs-Mohács RV I-et. Ennek keretében Mohács térségében vízkivételi mű és mechanikai előtisztító került kialakításra, melyhez csatlakozott a Mohács és a Pécs melletti Üszögpuszta között épített 36,7 km hosszú, NA 700 mm-es acélcső távvezeték. A derített Duna vízből vízjogi engedély szerint a Hőerőművet 19 ezer m3/nap illette meg, 10 ezer m3/nap pedig a város vízellátását szolgálta. Ez utóbbi mennyiség ivóvíz minőségűre való tisztítására az Üszögi Vízmű telepen 10 ezer nű/nap kapacitású szűrőművet állítottak üzembe. Az Üszögi telepen az erőmű víztartalékának biztosítására 3 db 10 ezer m3-es ipari víztároló, az ivóvízellátás érdekében 1 db 10 ezer m3-es nyersvíz medence és 1 db 5 ezer m’-es tiszta víz medence épült. Az Üszögi telepet a Pécsi Vízmű tulajdonába adták a rendszer többi része az Erőmű kezelésébe került, 1972-ben azonban a teljes regionális rendszer kezelését a Pécsi Vízmű vette át. Időközben a víztisztító kapacitás bővült, illetve aktív szénszűréssel finomodott. Pécs város dinamikusan fejlődött, a növekvő vízigényeket a meglévő vízmű telepek rekonstrukciójával nem tudták fedezni, így az 1970-es évek közepén az ivóvíz bázis növeléséről kellett dönteni. A megoldásra két lehetőséget vizsgáltak meg, a drávai kavicsterasz vízkincsének termelésbe vonását, vagy a második dunai távvezeték kialakításával a Mohács-szigeti vízkészletek hasznosítását. Az üzemeltetési költségek kedvezőbb volta miatt döntöttek a második Moh- ács-Pécs távvezeték megépítéséről. Mivel a tetemes beruházási költséget Pécs városa nem tudta vállalni, a megvalósítás állami, ágazati pénzből történt. A finanszírozást az OVH csak úgy vállalta fel, ha a vízmű rendszer üzemeltetéséről ágazati vállalat - a DRW - gondoskodik és ezzel a cég működésének rentábilissá tétele is teljesülhet. Pécs Városi Tanács vezetői és az OVH illetékesei között létrejött egyezség alapján 1975. január 1-vel a Mohács-Pécs vízmű rendszer a DRW kezelésébe került és ágazati beruházásként megkezdődött a második távvezeték szakaszokra bontott építése, NA 1000-es SENTAB csőből. A második távvezeték megépítését megelőzve az üszögi víztisztító mű kapacitásának növelésére került sor. Pécs akkori mintegy 4 ezer m3/nap ipari víz igényének biztosítására szennyvíz utótisztítási technológiát valósítottak meg, így a dunai vízbázisból származó ipari vízből ezt a mennyiséget a bővített szűrőműben ivóvíz minőségűre tisztítva használhatta fel a város. Az NA 1000-es távvezeték építése során, elsősorban a nyári csúcsidőben igen feszes vízellátási menetrendet kellett tartani, mert ebben az időszakban már a megye belső részén az ugyancsak korlátozott helyi vízkészletekkel rendelkező Komló térségének vízellátásáról is gondoskodni kellett. A második távvezeték üzembe helyezése lehetővé tette a több mint két évtizede üzemelő, NA 700-as acél távvezeték felülvizsgálatát. Az ellenőrzések során azt tapasztalták, hogy az eredetileg 9 mm-es vastagságú cső fal számos helyen több mm-rel vékonyodott. Az üzembiztonság érdekében 1981- 1982-ben az acélvezetéket cementhabarcs béleléssel látták el. Az 1980-as évek végére készült el Mohács-szigeten több ütemben a parti szűrésű kutakból álló vízmű. A kitermelt víz kezelés nélkül ivóvízellátás céljára nem használható. A Duna jobb partján víztisztító művet kellett létesíteni. Ennek kapacitása azonban az eredetileg tervezett 60 ezer m3/nap helyett - anyagi korlátok miatt - csak 30 ezer m3/nap. így a későbbiekben további fejlesztésről kell gondoskodni. A mohácsi víztisztítóműnél levegőztető, vegyszerbekeverő, derítő, szűrő a hozzátartozó gépészeti, automatizálási és segédberendezésekkel, nyers és tisztavíz medence, valamint nyomógépház készült. A Pécs-Mohács közötti DN 1000 SENTAB vezeték első 11 km-e elkészült, és a régi 700-as acélvezetékkel párhuzamosan kötve, derített Duna-vizet szállított. Az ivóvízvezeték öblítési, fertőtlenítési idejének, esetleges csőmeghibásodások utáni leállások idejének lerövidítésére Üszögön utótisztító szűrő létesült 30.000 m3/d kapacitással. Az üszögi vízműtelepen épült egy 10.000 m3-es, és egy 25.000 nü-es szögletes víztározó medence. Az üszögi vízműtelep osztja szét a beérkező vízmennyiséget a pécsi, a komlói, valamint a kozármislenyi kistérségi fogyasztók között. Komló és a környékbeli bányaüzemek vízellátási biztonsága érdekében 1980-1989. közt ugyancsak állami célcsoportos beruházásban valósult meg egy Pécs-Üszögpuszta- Komló-Zobákpuszta közti DN 600-as részben azbesztcement, részben TATÉ eljárással bélelt acélcsővezeték - a 200 méternyi szintkülönbségre tekintettel - közbenső átemelőteleppel. Mindkét regionális mű próbaüzeme és üzembehelyezése 1989. második felében zajlott le. A vízellátó rendszerek feladata volt ekkor a Pécsi Vízmű és a Baranya megyei Vízmű részére történő ivóvízátadás - Pécs, Mohács, Komló városok és az 1980-as évek második felében kialakult kisregionális művek (szederkényi térség, kozármislenyi térség, Bár-Dunaszekcső) ellátása érdekében -, valamint a Pécsi Hőerőmű és a Mohácsi Farostlemezgyár ipari víz ellátása. Velencetavi Regionális Rendszer A Velence tó körüli üdülő települések közműves vízellátásának igénye az 1960-as években jelentkezett. A tó déli oldalán ekkor létesült a 4 db mélyfúrású kútból álló 640 m3/nap kapacitású Gárdony-Bikavölgyi vízmű telep és a hozzá kapcsolt elosztó csőhálózat. A Kápolnásnyéki 7 db mélyfúrású kútból 2400 m3/nap mennyiséget adó zártszűrős vastalanító technológiával kiépített víztermelő telep sem tudta biztosítani a települések vízigényét. 218
