Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően resztül táplálja a nyugat balatoni regionális rendszert, észak felé pedig átemelő telepen és a 18 km hosszú, NA 600 mm-es távvezetéken keresztül szállít vizet Ajka város térsége számára, sőt az 1960-as évek elején épült Tapolca- fő-Ajka távvezetéken keresztül Pápa részére is képes vizet szolgáltatni. A Nyirád-Ajka regionális távvezetéket 1972-ben helyezték üzembe, ekkor érkezett meg a bauxitbányászat érdekében preventív módon kiemelt karsztvíz az 1960-as évek elején épült 3 x 10 ezer m'-es medencékbe. A nagy iparfejlesztés időszakában, az 1950-es évek végén indult meg Ajkán a hőerőmű és a timföldgyár bővítése. Az ehhez szükséges víz- mennyiség biztosítására a Pápa melletti Tapolcafő forrásaitól 23 km hosszú, NA 600 távvezeték és természetesen szivattyútelep épült. A bauxitbányászat miatti vízkiemelés a bakonyi karsztvíz szintjének vészes mértékű süllyedését okozta, így a tapolcafői források kiapadtak. Az ajkai ipari üzemek, Ajka és Pápa lakossága részére vizet kellett biztosítani. Ez tette szükségessé a Nyirád-ajkai távvezeték megépítését és a Tapolcafő-ajkai távvezetékben - bizonyos átalakítások után - a víz áramlási irányának megfordítását. A regionális távvezeték nemcsak az ajkai hőerőmű és timföldgyár részére szállít vizet, hanem a Bakonykarszt Rt-nek való vízátadással biztosítja Ajka közműves ellátásán kívül néhány bányász település (Nyirád, Halimba, Szőc) és 1982- től Devecser és Pusztamiske ellátását is. Sümegi Regionális Rendszer Sümeg központjának vezetékes vízellátása közkifolyókon keresztül már az 1930-as években kiépült és 1949-ben a forrókúti források bekapcsolásával a vízellátás a központi városrészen kívülre is kiterjedt. 1970 körül azonban kritikussá vált a település ellátása. Az OVH célcsoportos beruházásában a Nyirádi bauxitbányák darvastói kútjai vizének hasznosításával NA 300-as vezeték és ezer m'-es medence épült Sümeg vízellátására. Az építés 1974-ben fejeződött be a szomszédos Csabrendek község ellátását is megoldva. Később további 8 környékbeli település bekapcsolásával bővült a regionális rendszer, melynek névleges kapacitása 8400 m3/nap. Pécs-Mohácsi Regionális Vízellátó rendszer Az 1950-es évek első felében kezdődött meg Pécstől nyugatra, Kővágószőlős környezetében az uránbányászat. A város vízellátását részben szolgáló Tortyogó Vízműből 5 ezer m3/nap ivóvizet kellett a bánya céljaira biztosítani. A kiesett vízmennyiség pótlását, a Pécsi Hőerőművet is kiszolgáló Dunára telepített felszíni vízműből oldották meg. Mohácsi víztisztító mű 217
