Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A BRV IV. ütemében épült meg a Lázbérc-Vadna 2. sz. gravitációs vezeték, Kazincbarcika irányába a Vadna-Sajókaza 2. sz. főnyomó vezeték, Ózd irányába a Sajó jobb partján, a Vadna-Sajónémeti 2. sz. főnyomó vezeték, a Sajónémeti átemelő telep, majd az onnan induló és az ózdi medencékhez csatlakozó fővezeték. A főművekhez csatlakoztatva elkészültek a környező települések bekötő vezetékei, nyomásfokozói és elosztó hálózatai is. Ezeknek a műveknek az üzembe állításával lényegében megvalósult a Borsodi Regionális Vízellátó Rendszer, mely lehetővé tette a régió ivóvízzel való biztonságos ellátását. A rendszerre a későbbiekben további községek csatlakoztak, illetve 1981- ben a rendszerhez csatolva lett az 1979- ben létesített, 2000 mVnap kapacitású szalonnái forrásfoglalás. 1982- től vízpótlásként szolgál a rendszer a változó vízhozamú karsztforrásokra települt Pitypalaty völgyi kisregionális rendszer számára. A rendszer fejlesztése azonban az 1970-1980-as években tovább folytatódott. A lázbérci víztermelő telephez kapcsolódva hármas átemelésen keresztül épült meg az 1970-es években a Heves megyei Bélapátfalváig nyúló gerincvezeték, mely Szilvásvárad üdülő település, Monosbél, Bekölce és Bélapátfalva részére szolgáltatott vizet. A rendszer víz- mennyiségét a helyi karsztforrások is növelik, továbbfejlesztése 1987-ben a Szilvásvárad-Borsodnádasd távvezetéki kapcsolat létesítésével történt meg. 1992-ben a rendszer tovább bővült az un. egercsehi kisregionális rendszerrel, illetve 4 nyugat-bükki község vízellátásával. 2006-ban készül el a bükkszenterzsébeti végpontot Sírok községgel összekötő NA 200-as távvezeték. A Sajóecsegi víztisztító telep átvételét és a regionális rendszerbe való integrálását követően 1969 végén üzembe helyezték a Sajóecseg-Miskolc NA 500-as összekötő vezetéket, melyen keresztül lehetőség nyílott a regionális vízműből a város számára való vízszolgáltatásra is. A Miskolci Vízművel való szorosabb kapcsolat azonban 1978-79-ben alakult ki, amikor a regionális vízmű kezelésébe került a Hernád völgy kavicsteraszára, Gesztely-Hernádkak térségében telepített ún. Keleti Csúcsvízmű, melynek kapacitása 30 ezer m3/nap és az alsózsolcai - később nitrát problémák miatt a Krempels Tibor termelésből kivont - víztermelő telep. Az előbbi, NA 600-as vezetékkel, az utóbbi, NA 800-as vezetékkel kapcsolódik Miskolc város ivóvíz hálózatához, a két telep között, NA 400-as vezeték épült. Később kiépült egy NA 300-as vezeték is a két telep között. Az ún. Miskolci Regionális Rendszer harmadik víztermelő telepét, az 50 ezer m3/nap tisztító kapacitású Sajóládi Vízmüvet 1989-ben helyezték üzembe. A Keleti Csúcsvízműhöz hasonlóan itt is kiépült a vasmangántalanítási technológia. A Sajóládi Vízmű és Miskolc között, NA 1000-es SENTAB vezetéket fektettek, Sajólád NA 600-as vezetékkel csatlakozik az alsózsolcai telephez. Miskolc városától keletre telepített vízművek nemcsak a város ellátását szolgálják, hanem a térség 32 települése számára is adnak ivóvizet. Az 1980-as években Miskolc az akkori nagymértékű vízfogyasztás miatt naponta kb. 70 ezer m3 vizet vásárolt az Eszakmagyarországi RV-től. Az 1990-es években azonban a vízigény rendkívüli mértékben visszaesett, így az ezredforduló idején a város csak minimális mennyiséget igényel a regionális rendszerből. Nem kapcsolódik a BRV-hez, csak később kívánják azzal összekötni a Délborsodi Regionális Vízellátási Rendszert, melyet az 1970-es évek elején foglalt sályi és kácsi források vize táplál. Az 1984-ben végrehajtott bővítés után a hasznosítható vízhozam 10,5 ezer m3/nap, melyet társvízműveknek átadva 12 település, köztük Mezőkövesd város használ fel. Mezőkövesd vízellátása biztonságának növelése érdekében 1992-1994. között létesült az ostorosi vízműtelep, amely 6 km NA 250-es vezetékkel csatlakozik a városi hálózathoz. Mátrai Regionális Vízellátó Rendszer A Mátra hegység hazánk természeti szépségekben egyik leggazdagabb hegyvidéke, ahol idegenforgalmi és gyógyászati szempontból is jelentős üdülő települések alakultak ki. A népszerű üdülő körzetek vízellátása azonban már az 1960-as években komoly feladatot jelentett. A megoldás víztározók, a hozzájuk kapcsolt tisztító telepek építése és a regionális vezetékkel való ellátás kialakítása volt. A 0,37 millió m3 hasznos térfogatú Köszörűvölgyi tározó, illetve az ott kiépített 1880 m3/nap kapacitású tisztítómű Párád térsége kilenc településének vízellátását biztosítja. A tározót és a víztisztító telepet 1968 végén helyezték üzembe. 1977-ben épült meg a Csórréti tározó, melynek hasznos tárolótere 1 millió m3. A tározóból a vízminőséget figyelembe véve hét szintről lehet a víztisztító telep számára vizet kivezetni. A tisztítómű csúcskapacitása 3 ezer m3/nap. A Csórréti tározó és vízmű a felső-Mátra településeinek vízellátását szolgálja. 2005-ben épült 7 km NA 150-es vezetéken keresztül Pétervására is kapcsolódott az ellátási rendszerhez. 211
