Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően 1984-ben a Köszörűvölgyi és Csórréti vízmű összekötésre került a biztonságos ellátás és főként Párád érdekében, melyhez csatlakozott a helyi forrásokra telepített parádsasvári vízmű. A mátrai rendszer részét képezte még a kutakból üzemelő 3 ezer m3/nap kapacitású siroki vízmű, melynek vízminőségi gondjai miatt 2006-ban kiépül a lázbérci vízműrendszerből ellátást biztosító távvezeték. A fogyasztókat ellátó vezetékek, átemelők és medencék az 1970-1980-as években, a korszerű üzemeltetést szolgáló telemechanikai rendszer az 1980-as évek végén és a 1990-es években épült ki. 2000-2001-ben megépült a rendszer összekötése a Középnógrád-Mátravidék Regionális Vízellátó Rendszerrel. m3/nap) a teljes víztisztítási technológiai eljárással kezelt víz 14 km hosszú, NA 500-as vezetéken keresztül jut el Kisterenyére, a 2 x 1000 m3-es medencébe, majd onnan átemelő telep nyomja tovább a 10,2 km hosszú NA 500-as vezetéken keresztül a salgótarjáni 3 x 1000 m3-es medencébe. A hasznosi vízmű Salgótarjánon kívül Pásztó, Bátonyterenye, Mátraverebély és más kisebb települések ellátását is biztosítja. 1995-től üzemelteti az ÉRV ZRt. - a Nógrád Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő - Közép Nógrádi Vízellátó Rendszert, mely a térség településeinek vízellátásán túl, kapcsolatot teremt a Nyugat - Nógrádi vízellátó rendszerrel is. Északnógrádi Regionális Vízellátó Rendszer Nógrád megye északi része - Salgótarján és környéke - vízellátása céljából épült meg a regionális rendszer. A mélységi vízkészletek csökkenő tendenciája és korlátozott mértéke tette szükségessé a vízbeszerzés és ellátás más módon történő biztosítását. Az ország határát képező Ipoly folyó vízkészletének felhasználása jelentette a megoldást. A folyó vízjárása azonban az év folyamán rendkívül változó. Szükséges volt ezért a folyótól kb. 5 km-re egy megfelelő völgy elzárásával kiegyenlítő tározót létesíteni, ahová szivattyú- telep emeli fel az Ipoly nagyvízi időszakában a nyersvizet. A 4,2 millió m3-es Komravölgyi tározóból kivett vízmeny- nyiség a Mihálygergei tisztító telepen történő kezelés után 16 km hosszú, NA 500 és NA 300-as távvezeték páron keresztül jut el - átemelésekkel - Salgótarjánba, az összesen 4 ezer m3 térfogatú 4 medencébe. Az Északnógrádi Regionális Vízmű első két ütemének építése 1961-ben kezdődött és 1978-ban fejeződött be, melynek eredményeképpen a kapacitás 12 ezer m3/nap volt. A regionális rendszerhez 1989-ben csatlakoztatták - NA 300-as vezetéken keresztül - Szécsény városát. Szécsény térségének további 18 települése a társüzemi szolgáltatón keresztül, 1990-1995 között kiépített ágvezetékeken kap vizet az Északnógrádi regionális rendszerből. 1996-ban fejeződött be a III. ütemmel a rendszer kiépítése, melynek során a tisztítómű kapacitása 18 ezer m3/nap-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan megépült a rendszer összekötése a Középnógrád-Mátravidéki Regionális Vízellátó Rendszerrel Salgótarján térségében. Középnógrád-Mátravidéki Regionális Vízellátó Rendszer A rendszer építése 1978-tól 1986-ig tartott. Legfőbb létesítménye a vízbázisul szolgáló 2,1 millió m3 térfogatú Hasznosi Víztározó, mely a Mátrából érkező Kövecses patak völgyében a Pásztóval szomszédos Hasznos község mellett létesült. A tározóhoz kapcsolódó víztisztító mű átlagos kapacitása 10 ezer m3/nap (csúcskapacitás 15 ezer Dunántúli Regionális Vízmű A Balaton parti településeken a korábbi években épült vízműveket az 1950-es évekig az illetékes községi, majd tanácsi szervek üzemeltették. A vízigény növekedett, de a technikai berendezések és szervezeti forma nem tette lehetővé az igények megfelelő kielégítését. A fejlődés lehetőségét a megyei tanácsok mind a somogyi, mind a veszprémi oldalon egy-egy összefüggő terület centrikus irányításában, fejlesztésében látták. így alakították meg 1953-ban az Észak- Balatoni és Dél-Balatoni Víz és Csatornamű Vállalatokat balatonfüredi, illetve siófoki székhellyel. Az üdülőterület állami beruházásokkal történt fejlesztése, a vízellátásra is kiterjedt, és az OVF második üzemeltető vállalatának megszervezését is eredményezte. 1967-től Balatoni Vízművek néven (BAVI) - a korábbi üzemeltetők beolvasztásával - szélesebb körű feladatokkal és ellátási területtel regionális vállalatként működött tovább a cég. Az új vállalat a jogelődjeitől üzemeltetésre átvett 25 vízmű és 8 csatornamű mellett feladatul kapta a Velence tavi üdülőövezet 212
